/public/index.php/lightbox/js/filmstrips/002996/lib_css/index_popup.css?menu=11hu-HUhttp://dia.osaarchivum.org/public/index.php/lightbox/js/filmstrips/002996/lib_css/index_popup.css?html=262017-06-06 10:10:19<p>Manda adatbázisban található <a href="http://mandadb.hu/tart/kereses?HNDTYPE=SEARCH&name=doc&page=1&fld_sort=score_insdt&fld_compound_target=allfields&fld_compound=diaszk%C3%B3p&_clearfacets=1&_clearfilters=1">technikai eszközök</a>.</p>http://dia.osaarchivum.org/public/index.php/lightbox/js/filmstrips/002996/lib_css/index_popup.css?html=252011-05-19 11:37:56<p><a href="http://www.origo.hu/kultura/20110414-tobb-szaz-szepemleku-diafilm-az-interneten.html" target="_blank">Origo.hu</a></p> <p><a href="http://index.hu/belfold/2011/04/14/retinankba_eg_a_szocialista_mult" target="_blank">Index.hu</a></p> <p><a href="http://www.mult-kor.hu/20110415_virtualis_diafilmmuzeum_az_interneten" target="_blank">Múlt Kor</a></p> <p><a href="http://www.neszorakozz.hu/kultura/539/virtualis-diafilmmuzeum-az-interneten.html" target="_blank">Ne Szórakozz</a></p> <p><a href="http://www.hir24.hu/kultura/248422/virtualis-diafilmmuzeum-az-interneten.html" target="_blank">Hír 24</a></p> <p><a href="http://www.tte.hu/hirek/61-hirfigyelo/7204-virtualis-diafilmmuzeum-az-osa-archivumban" target="_blank">Történelem Tanárok Egylete</a></p> <p><a href="http://www.filmtett.ro/cikk/2600/csipkerozsika-a-kulak-es-a-tobbiek-virtualis-diafilmmuzeum-indult" target="_blank">Filmtett</a></p> <p><a href="http://karpatinfo.net/kultura/2011/04/15/virtualis-diafilmmuzeum-az-interneten" target="_blank">Kárpátinfó</a></p> <p><a href="http://kis-kunsag.hu/hun/s_!news/i_kult_tud._9/i_virtualis_diafilmmuzeum_az_interneten_17091/t_Kult-Tud.%20-%20Virtu%C3%A1lis%20diafilmm%C3%BAzeum%20az%20interneten/index.html" target="_blank">Kis-Kunság.hu</a></p> <p><a href="http://multikult.transindex.ro/?hir=4136" target="_blank">Transindex.hu</a></p> <p><a href="http://www.zetapress.hu/kultura/mozi/27120" target="_blank">Zeta Press</a></p> <p><a href="http://laterna.blog.hu/2011/04/15/diafilmmuzeum_a_neten" target="_blank">Laterna Hungarica</a></p> <p><a href="http://hvg.hu/Tudomany/20110414_diafilmmuzeum_biro_ferenc#rss" target="_blank">HVG</a></p> <p><a href="http://www.dunaujvaros.com/index.php?p=hir&hid=34940" target="_blank">Dunaújváros</a></p> <p><a href="http://evamagazin.hu/program_es_utazas/16877_megnyilt_a_diafilm_muzeum.html" target="_blank">Éva Magazin</a></p> <p><a href="http://premier.mtv.hu/Hirek/2011/04/17/08/Virtualis_Diafilm_torteneti_Muzeum.aspx" target="_blank">MTV</a></p> <p><a href="http://www.origo.hu/kultura/20110427-biro-ferenc-diafilmmel-neveltek-a-nepet-az-otvenes-evekben.html" target="_blank">Origo.hu</a></p> <p><a href="http://nol.hu/kult/ajanlo/20110504-honvagy_ugatoniaban" target="_blank">Népszabadság</a></p> <p><a href="http://www.szabadfold.hu/hobbi/diafilmvetito_virtualis_diamuzeum" target="_blank">Szabad Föld</a></p>http://dia.osaarchivum.org/public/index.php/lightbox/js/filmstrips/002996/lib_css/index_popup.css?html=242011-04-13 19:00:19Holnap 2011. április 14-én jelentős eseményre ébredünk, hivatalosan sajtótájékoztatót tartunk a diafilmmúzeum oldal korszerűsítéséről.<p>Na kíváncs vagyok olyan-e a gépem jelenlegi beállítása, hogy minden gond nélkűl el tudok kezdeni blogot írni, illetve amit írtam el tudom-e menteni. Végül is ez a blog nem más mint egy modern napló. Igaz soha életemben nem írtam naplót, de ma este megkezdem. Holnap "honlapvavató" lesz az OSA-ban. A Virtuális Diafilm-történeti Múzeum új formában kerül a használók elé. Úgy érzem anban van a jelentősége az új oldalnak, hogy a katalógus és a diafilmek képanyaga nem válik élesen ketté, hanem kölcsönösen feltételezik egymás meglétét.</p>http://dia.osaarchivum.org/public/index.php/lightbox/js/filmstrips/002996/lib_css/index_popup.css?html=212010-08-29 20:55:33<p><span style="font-size: small;"><strong>A gyűjteményt összeállította:</strong> Bíró Ferenc<br /><strong>Az oldal tulajdonosa és üzemeltetője:</strong> <a href="http://www.osaarchivum.org" target="_blank">OSA Archívum</a><br /><strong>Programozó:</strong> Sütő Károly/PC-CD Interactive Multimedia <br /><strong>Jogtulajdonos:</strong> Diafilmgyártó Kft.<br /><br />Kapcsolat: <a href="mailto:diafilmmuzeum@osaarchivum.org, orib.ferenc@gmail.com">diafilmmuzeum@osaarchivum.org</a></span></p>http://dia.osaarchivum.org/public/index.php/lightbox/js/filmstrips/002996/lib_css/index_popup.css?html=202010-08-24 11:08:47Az elmúlt évben, 2010 márciustól novemberig diafilm-történeti kiállítást láthattak az érdeklődők az E10-ben. A kiállítás elsősorban a gyűjteményben fellehető technikai eszközökre koncentrált.<p>Azt gondoltam felteszek néhány képet a kiállításról. <img style="vertical-align: top;" title="kiallitas12 [12.JPG]" src="../public/pictures/000028" alt="kiallitas12 [12.JPG]" width="130" height="98" /></p>http://dia.osaarchivum.org/public/index.php/lightbox/js/filmstrips/002996/lib_css/index_popup.css?html=192010-08-16 12:06:23<p><img title="irdalom [irodalom.jpg]" src="../public/pictures/000012" alt="irdalom [irodalom.jpg]" width="304" height="241" />Ádám Sándor: Diamagnó-hangos diavetítőgép = Audiovizuális Közlemények 1982. 5. sz. 338-340. l.</p> <p>Ádám Sándor: Oktatástechnikai kislexikon Bp. 1983. Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. 338 l. 20 cm.</p> <p>Árkos Iván: Diamagnó bemutató a Népművelési Intézet AV Stúdiójában = Audiovizuális Közlemények 1982. 4. sz. 243-244. l.</p> <p>Balogh János: 6000 diakép – rejtett tartalékok a földrajztanításban = Audiovizuális Közlemények 1982. 4. sz. 217-218. l.</p> <p>Bajnai Zsolt: Diamúlt a Merlinben = Népszabadság 2000. Január 11. –22. l.</p> <p>Barangolás Diaországban = Pajtás 1964. 12-13. sz. 20-21. l.</p> <p>Berkes András: Az ősöktől az ősökig = Video Magazin 1988. 5. sz. 38-39. l.</p> <p>Betttelheim, Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek (The uses of enchament. The meaning and importance of fairy tales) Ford. Kunos László Bp. 1985. Gondolat. 476 l.</p> <p>Bíró Ferenc: Elsötétül egy kép…A hazai diafilmgyártás története és jövője = Médiakönyv 1998. – Bp. ENAMIKÉ, 1998. – 265-270. l.</p> <p>Bíró Ferenc – Jakubecz Ilona: Vizuális gyűjtemény a könyvtárban = Könyvtáros 1979. 6. sz. 346-347. l.</p> <p>Bíró Ferenc: Vizuális gyűjtemények a FSZEK hálózatában = FSZEK Évkönyve, 1981-1982 Bp. 1985. 77-81. l.</p> <p>Bobokné Belányi Beáta: Nem hagyományos dokumentumok a könyvtárakban = Bp. OSZK-KMK, 1979. 78 l. 22 cm.</p> <p>Calderoni Mű- és Tanszervállalat Részvénytársaság Budapest, 60. sz. Árjegyzék, Tanszerekről Szerk. Petrich Gyula, ill. Kaza György</p> <p>Celler Zsuzsa: Audiovizuális technika a könyvtárban Bp. OMIKK-ÉTK., 1983. 34 l. Tudományos Információ Szakkönyvtára 12. sz.</p> <p>Csurka István: Két élmény = Élet és Irodalom 1980. ápr. 19.</p> <p>Diafilm Árjegyzék – Bp.: MDV. 1958-1987 16-20 cm.</p> <p>Diafilm katalógus 1989. – Bp.: MDV., 1989. 20 l., 20 cm.</p> <p>A diafilm szerepe a népművelésben. Kiad. a Népművelési Intézet Módszertani Osztálya, Bp. 1960. házi soksz. 21 l. 31 cm.</p> <p>Diafilmek – hangosan = Népszava, 1983. okt. 6.</p> <p>Diázók könyve Diakép és diahang – technika. ( Szerk. Kátai Ferenc. Lezárva 1982. január) Bp. 1984. Múzsák 258 l. illusztrált – 24 cm.</p> <p>Falus Gábor: A Ramajánától az idegen nyelvek oktatásáig. A diafilm új élete = Népszabadság, 1981. ápr. 19.</p> <p>Fehér Judit: Diafilmgyártás Magyarországon = Audiovizuális Közlemények, 1981. 1. sz. 25-31. l.</p> <p>Felvinczi Takács Zoltán: A Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum Közread. az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Bp. 1923. 64 l. -17 cm.</p> <p>Fotolexikon (főszerk. Barabás János) Bp. 1963., Akad. K. 640 l. 52 t. 21 cm.</p> <p>Gidai Kálmán: Diafilmek felhasználása na történelemtanításban = Történelemtanítás, 1958. 2. sz. 12-14.</p> <p>Gutman, Dagmar: Interaktive Optische Speichersysteme = ABI -Technik, 1989. 2. sz. 137-139. l.</p> <p>Holló Dénes: Diafelvétel-diavetítés Bp. 1975. Műszaki K. 126 l. illusztrált 17 cm.</p> <p>Hopp Ferenc: Hopp Ferenc utazása a Föld körül Szibérián át. Klny. a Földrajzi Közlemények 32. köt. 5. füzet. Bp. 1904. 18 l.</p> <p>Horváth Árpád: Camera obscura. A fényképezés és a film története. Bp. 1965. Táncsics 432 l. illusztrált. 20 cm.</p> <p>Illés Gabriella: A diafilm esztétikája = kézirat, 1979. 14 l.</p> <p>Jáki László: A hazai filmoktatás fejlődése a negyvenes évekig. Kiad. az Országos Oktatástechnikai Központ, Veszprém, 1982. 186 l. 24 cm.</p> <p>Kell-e vagy sem? – Nem halt meg a diafilm. Mese, regény, technika, művészet a celluloid szalagon = Kisalföld, 1982. júl. 25.</p> <p>Kimutatás Komárom Vármegye Iskolánkívüli Népművelési Bizottságának birtokában lévő film- és üvegdiapozitív képsorozatairól, az oktató – és szórakoztató filmekről. Összeáll. Wiesenbacher József, Komárom. 1942. 24 l. – 17 cm.</p> <p>Koncz Márta: Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Budapesti Szervezete Szemléltetőtári tájékoztató. Bp. 1978. TIT Budapesti Szervezete -Tempoó Ktsz. 69 l. – 17 cm.</p> <p>Kovács Júlia: Versben bujdosó – Diafilm Nagy Lászlóról = Népszava, 1983. dec. 10.</p> <p>A Magyar Királyi Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium Diapozitív kölcsönzőjének birtokában lévő vetíthető (üveg -diapozitív) képsorozatok jegyzéke. Bp. 1939. Egyet. nyomda. 17 l. – 18 cm.</p> <p>Magyar Tanítók Lexikona. (szerk. Bene Lajos) Bp. 1939. A szerző kiadása 444 l. – 24 cm.</p> <p>Mérei Ferenc – Binét Ágnes, V: Gyermeklélektan 6. kiad. Bp. 1985. Gondolat. 309 l. 26 t. – 20 cm.</p> <p>Miklya Jenő: Színezett diapoziívok: szemléltetés a századelőn = Élet és Tudomány 1977. 717-718. l.</p> <p>Mikrofilmezés, dokumentációs fényképezés ( szerk. Babiczki Béla) Bp. 1965. Műszaki K. 275 l. illusztr.. – 24 cm.</p> <p>Mit mond a falvak közönsége a Falu Urániája előadásairól? Eredeti nyilatkozatok hiteles másolatai Bp. 1928. Falu Urániája kiad. 32 l. 18 cm.</p> <p>Módszertani útmutató a diafilmek kezeléséhez. Bp. 1959. OSZK Módszertani Osztály, 30 l. 31 cm. házi soksz.</p> <p>Nagy Gáspár: „...majd kitűz az ország...” = Jelenkor 1984. 6. sz. 550-551. l.</p> <p>Páli Judit: Mese és látvány 2-7 éveseknek: a diafilm = kézirat 1989. 3 l.</p> <p>Perény Adolf: A vetítés az irodalomtanítás szolgálatában = Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny, 1912. 18. sz. 412-415. l.</p> <p>Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Központi Népművelési Bizottsága Diapozitív Jegyzéke Bp. 1939. Vármegyeháza 21 l. -17 cm.</p> <p>Petrolay Margit: A Dia-mesékről = kézirat, 1979. 15 l. – 31 cm.</p> <p>Posta Pál: MiCsoDa-sorozat ismertetése = kézirat, 1997. 2 . – 31 cm.</p> <p>Sallai István: A könyvtár mint eszközközpont = Könyvtáros, 1977. 4. sz. 195-200. l.</p> <p>Schambach Gyula: Színes vetítés a középiskolai tanítás szolgálatában = Klny. az Országos Tanáregyesületi Közlöny, 1902. 32. évf. 21. sz. 3 l.</p> <p>Skaliczki Judit: Hangos-képes dokumentumok helye a közművelődési könyvtárakban 1-2. = Könyvtáros, 1980. 2. sz. 71-73. l.</p> <p>Skaliczki Judit: Számvetés az audiovizuális dokumentumok könyvtári helyzetéről. – Könyvtáros, 1986. 6. sz. 330-333. l.</p> <p>Soos Imre: Automatizált diabemutató készülékek = Könyvtáros, 1988. 9. sz. 526-528. l.</p> <p>Szedlák Éva: Születésnap = Tanító, 1979. 11. sz. 3. l.</p> <p>Szeghalmi Gyula: Amatőr fényképészek könyve. Gyoma, 1906. Kner ny. 328 l. 21 t. – 19 cm.</p> <p>Szeghalmi Gyula: Vetíthető diapozitív képek. Az iskolai és iskolán kívüli oktatáshoz felhasználható képek legkimerítöbb jegyzéke. Békéscsaba, 1919. Tevan ny. 18 l. 21 cm.</p> <p>Szemléltető oktatás vetítőgépekkel = Néptanítók Lapja, 1901. 21. sz. 9-10. l.</p> <p>Színes mesediafilm kínálatunk 1988-1989. Bp., MDV.,1989. 28 l.- 20 cm.</p> <p>Taneszközök régen és ma. Kiállítás. Tata vár. 1983. október 16-1984 március 31. Tata, 1983., Zalai ny. 30 l. illusztr. 21x 21 cm. (A Kuny Domokos Múzeum kiállításai 49.)</p> <p>Tájékoztató értesítés az „Uránia” Egyesület vidéki szekciója érdekében – Utasítás a vetítőgép kezeléséhez és összeállításához. Bp. 1907. Hornyánszky ny. 12 l. – 17 cm.</p> <p>Tóth Dezső: Bemutatjuk az első magyar központi eszköztárat = Könyvtáros,1978. 6. sz. 336-338. l.</p> <p>Tóth Dezső: Eljött a tettek ideje az audiovizuális dokumentumok könyvtári befogadásában? = Könyvtáros , 1986. 9. sz. 531-533. l.</p> <p>Tarnai József: Ismeritek Nagy Lászlót? = Új Tükör, 1984. 7. sz. 10-11. l.</p> <p>Trencsényi Imre: Évente kétmillió. Beszélgetés a diafilmről. = Népművelés, 1980.12. sz. 34-36. l.</p> <p>Uj Fotólexikon. Főszerk. Morvay György Bp. 1984. Műszaki K. 446 l. – 24 cm.</p> <p>Az „Uránia” Magyar Tudományos Egyesület alapszabályai. Bp., 1900. Egyetemi Ny. 8 l. – 19 cm.</p> <p>Uránia Szemléltető-Taneszközök Gyára Részvénytársaság. Vetíthető képek címjegyzéke. Bp. Har. 144 l. 32 cm.</p> <p>Útmutató a diafilm-vetítőgépek és diafilmek kezeléséhez. A Népművelési Minisztérium megbízásából kiad. a Magyar Fotó Dia-osztálya Bp. 1952. 21 l. -17 cm.</p> <p>Viski László: Diakészítés. Bp. 1961. Műszaki K. 92 l. illusztr. -17 cm.</p> <p>Viski László: Diavetítés. Bp. 1961. Műszaki K. 96 l illusztr.. -17 cm.</p>http://dia.osaarchivum.org/public/index.php/lightbox/js/filmstrips/002996/lib_css/index_popup.css?html=182010-08-16 12:03:34<p style="text-align: justify;"><strong><img style="float: left;" title="kiallitas13 [13.JPG]" src="../public/pictures/000029" alt="kiallitas13 [13.JPG]" width="192" height="256" />Diafilmkiállítás a budapesti Centrális Galériában</strong></p> <p style="text-align: justify;"><strong> </strong></p> <p style="text-align: justify;">A CD-ROM-on történő „diafilmkiadás” mellett a legjelentősebb vállalkozása budapesti Centrális Galériában 1998. október 22. – december 18. között megrendezett DIA: „Mese és meggyőzés” című kiállítás megszervezése volt. A kiállítás elkészítéséhez és az anyaggyűjtéshez a Nyílt Társadalom Archívum adott támogatást a dolgozat készítőjének. A több mint egy hónapig látható tárlat bevezette a nézőket a „diafilmkészítés” rejtelmeibe, miközben bemutatta az 1950-es 60-as évek politikai hátterét, amikor a mindennapi politika szolgálatába állították a műfajt, mint ahogy arról már az előző fejezetek egykében szó volt. Több egykori agitációs történet „politikai mese”, úttörőtörténet került az érdeklődés középpontjába, mint például az Ütközet a krumpliföldön (1955.), vagy az Egy hűtlen kutya kalandjai Ugatóniában (1957.) mely az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni disszidálásokat dolgozta fel egykori gyermek nézőinek. A kiállítás ékes bizonyítékul szolgált arra, hogy ez a nem sokra tartott műfaj érzékletesebben mutatja be korát mint némely mai tankönyv írója teszi.</p> <p style="text-align: justify;"> </p> <p style="text-align: justify;"><strong>Színházi diavetítések</strong></p> <p style="text-align: justify;">A kiállítást követően 1999-ben a Merlin Színház műsorára került több diafilm összeállítás. A diaklub ötlete Jordán Tamás színházigazgató, Kopper Judit tévészerkesztő, és a dolgozat írójának nevéhez fűződik. A vetítések előtt a szervezők a gyűjtemény tulajdonosával beszélgetnek a filmek megszületésének körülményeiről, vagy arról a feltételezett használói táborról , akik anno ezeket a filmeket hivatalból nézegették. Alkalmanként egy-másfél óra alatt 4-5 film „letekerése” zajlik. Az előadások hangulatát jól tükrözi a Népszabadság 2000. január 16-i számában megjelent beszámoló Bajnai Zsolt tollából:</p> <p style="text-align: justify;">„Mit lehetett csinálni esténként, amikor már volt áram, de nem létezett a televízió, ám feltétlenül vizuális élményre vágyott az ember? Az egyik lehetséges megoldás a diázás, ami a korabeli reklám szlogenje szerint „télen nyáron élmény”. A Merlin Klubban bebizonyították, hogy a DVD, a videó és az Internet korában is az…. Az idei első vetítés vezérfonalát Gerő Ernő szavai adták: „hazánk a vas és acél országa”. Először a hulladékgyűjtés személyes előnyeit tárták fel nekünk az egykori propagandisták „Hányd-el vesd-el, Gyurka” tanulságos történetében. A sztori egyébként arról szólt, hogy ez a rendetlen Gyurka mindent szétdobált a kertjében, amire a szemfüles úttörők lecsaptak, elvitték a MÉH-be, Gyurka bá pedig a szemétért kapott pénzen focilabdát vett az úttörőknek, és persze meg is javult. E kis bemelegítő mese után a …narrátoroknak köszönhetően merültünk el a diósgyőri nagykohó építésének nem éppen izgalmas, de kimerítő történetében. Ha még ma is gyártanának diafilmeket, talán elkészülhetne a „Diósgyőri nagykohó pusztulása” című alkotás, melyen valószínűleg csak az unokáik tudnának mosolyogni mint mi az építés meséjén.</p> <p style="text-align: justify;">Miután kikupálódtunk kohóépítésből már-már elhittem, hogy valami jó kis krimi következik a „Tehervonat titka” címmel….Először bebizonyították, hogy a néphadseregbe bevonulni nagyszerű, aztán egy éles dramaturgiai kanyarral máris a „gyűjts a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded” problematikáját boncolgatták. Ráadásul mindezt a fejlődést gátló gyermekmesének álcázva. Ehhez képest „A tíz éves Sztálinváros” …már mestermunka, sőt forgatókönyve túltesz bármelyi mai közszolgálati tévémagazin sztorimesélésén.</p> <p style="text-align: justify;">Az igazi izgalom a Merlinben is a végére maradt. Az „Utazás a Holdba 2111-ben” című kalandfilm lúdbőröző élményt nyújtott így a XXI. század elején. Valamikor az ötvenes évek végén született ez a szocialista sci-fi a múltat kiválóan ismerő diáklányról, az atommeghajtású űrhajón száguldozó szívtipróról – akivel persze nem jön össze a kis csaj – és a Lunyikról, az 1957-ben fellőtt és a történet szerint 2111-ben befogott műholdról. Állítom ez az öt film is jelentett akkora élményt, mintha este valamelyik tévécsatorna „Rúgd-le öld meg Joe” meséjét néztem volna.”</p> <p style="text-align: justify;">Nem csak a színházi előadások váltottak ki érdeklődést a nézőkből de az Örökmozgó – Filmmúzeumban a Magyar Filmintézet mozijában levetítésre kerülő dia-és mozgófilm összeállítások is. Itt azt a koncepciót követték a rendezvény létrehozói, hogyha ugyanannak a történetnek megvan mindkét változata egymást követően lehet azokat megszemlélni. Technikailag is érdekes megoldást, a videotechnikát kell alkalmazni a bemutató során.</p> <p style="text-align: justify;"> </p> <p style="text-align: justify;"><strong><img style="float: left;" title="diafilmek [diafilmek.jpg]" src="../public/pictures/000011" alt="diafilmek [diafilmek.jpg]" width="202" height="144" />Összegzés – és a műfaj jövőjének fölvázolása</strong></p> <p style="text-align: justify;">Végiggondolva a leírtakat a dolgozat csak vázlatát adhatta a témakörnek. Ennek oka a témára vonatkozó dokumentumok fellelhetőségének, feltáratlanságának hánya. Az üveglemezes diaképek egy része megtalálható az Országos Műszaki Múzeumban, de gyűjti őket elsősorban az Uránia kiadványait az Országos Pedagógiai Könyvtár- és Múzeum. Szórványosan föllelhetők diaképek az Iparművészeti Múzeumban és az ország vidéki köz- és helytörténeti gyűjteményeiben.</p> <p style="text-align: justify;">Tartalmilag az ábrázolás tárgyát tekintve mind a kézi festésű, mind a fényképezett diagyűjtemények feltáratlanok. A festett üveglemezek készítésével kismesterek egész sora foglalkozhatott a XVII. század derekától a XX. század elejéig az iparművészet egyik ágához, az üveg- és miniatűr festészethez sorolhatjuk azokat.</p> <p style="text-align: justify;">A kialakult gyűjtemények tématerületei, időhatárai nagyon változóak, sok a párhuzamosság, illetve kieső szakaszokkal is találkozhatunk. A műfaj esztétikai, képzőművészeti, pedagógiai, a befogadásuk mechanizmusát feldolgozó tanulmányok száma elenyésző. A hazai kutatás kezdeti lépéseit a populáris kiadványok közül a képregények vizsgálatával kezdte. Így ezek még nem érintették a diaösszeállítások területét. Tisztázatlan kérdés, az egykor a filmszakmához tartozó ipari diafilmgyártás milyen szálakon kapcsolódik, kötődik-e egyáltalán a filmművészethez vagy az irodalom és a képzőművészet egy sajátos keverékéről beszélhetünk.</p> <p style="text-align: justify;">Az 1986-ban kiadott köteles példány rendelet, majd ennek későbbi módosításai egyértelműen tisztázták a diafilmek helyét a könyvtári gyűjteményekben, ugyanakkor túlságosan későn, a műfaj virágzásának elmúltával született. Napjainkra végérvényesen lezárult egy korszak a hagyományos vetített-képes előadások, az oktatás számára készült nagy terjedelmű és nehezen kezelhető diasorozatok használatának ideje. Az elmúlt évtizedek során kialakult a hangosított diasorozatoknak az a formanyelve, amely minden nehézség nélkül áttehető az elektronika, számítástechnika képviselte korszerű álló és mozgókép közvetítő eszközök rendszerébe.</p>http://dia.osaarchivum.org/public/index.php/lightbox/js/filmstrips/002996/lib_css/index_popup.css?html=172010-08-16 11:57:04<p><strong><img style="float: left;" title="diafilmek [diafilmek.jpg]" src="../public/pictures/000011" alt="diafilmek [diafilmek.jpg]" width="202" height="144" />Ismeretterjesztő diafilmek</strong></p> <p>Az ismeretterjesztő diafilmeket az 1950-es évek elején minden más korabeli médiához, ismerethordozóhoz, kommunikációs eszközhöz hasonlóan, a napi politika szolgálatába állították. Jelentős számban készültek a korszakra jellemző „alkotások”.</p> <p>Az első -1952-es – árjegyzék, amely egyben vetítőgép ismertető is volt, az ismeretterjesztő összeállítások tematikájánál az első 5 éves népgazdasági terv célkitűzéseinek megvalósítására kívánta a nézőket sarkallni, és természetesen a Szovjetunió népeinek gazdasági eredményeit kívánta bemutatni. A korra jellemző címek: A Szovjetunió Kommunista Pártjának története, Sztálin élete, Rákosi Mátyás harcos élete, Asszonyok, lányok gyertek traktorosnak, Tavasz a kolhozban, Termeljünk több tojást stb. A magyar történelmet feldolgozó összeállítások között ilyeneket találunk: A Magyar Vöröshadsereg 1919-ben, Május 1. a dolgozók harcos ünnepe, Sztálin elvtársnak köszönhetjük, stb. Ugyanakkor a napi politikai agitációtól elszakadva készültek olyan szalagok is, melyek képanyagukban és szövegükben lényegében változatlan formában évtizedekig forgalomban maradtak. Emlékezzünk 48-ra! (1970-ig), II. Rákóczi Ferenc (1977-ig). A filmek a Vallás és Közoktatásügy Minisztérium, majd a későbbiekben a Népművelési Minisztérium megrendelésére a Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat közreműködésével készültek., és a kiadványok Beszélő képek sorozati címmel jelentek meg. A tekercsek az említett témák mellett a művészet és irodalom jeles alakjait, emlékeit is bemutatták. A Budai vár c. film a TTIT művészettörténeti sorozatához készült szemléltetőanyag volt, és szövegkönyvének összeállításánál arra törekedtek, ha valamelyik előadásra a szakelőadó nem érkezett meg, akkor a kultúrmunkások minden nehézség nélkül be tudták mutatni a diafilmet. Erre a lehetőségre a szövegkönyvek külön is felhívták a figyelmet a következő mondattal: „ Ez a diafilm önálló vetítésre, bemutatásra alkalmas.” Hasonló céllal készült összeállítás Petőfi, Csokonai, Jókai életéről 1954-55-ben.</p> <p>A szövegkönyveket lassan felváltotta a képek alján található, először tájékoztató jellegű, majd részletesebb, elemzőbb felirat, kísérőszöveg. Érdekes vállalkozásként tarthatjuk számon a Diahíradó műfaját melyek kísérőfilmként csatlakoztak az egyes ősszállításokhoz. De önálló kiadványként Világ és Sporthíradóként is megjelentek. Céljuk a gyors politikai, gazdasági és ideológiai tájékoztatás volt. Az időközben újra rendszeressé váló filmhíradó feleslegessé tette ezt a kezdeményezést. Hasonló híradófilmek elsősorban a sport területéről készültek, pl. az 1953-as angol – magyar futballmérkőzésről, az 1955-ös budapesti műkorcsolyázó európabajnokságról. A tömegkommunikáció fejlődése túlhaladottá tette ezt a formát is.</p> <p>A legtöbb összeállítás, vagy mint téma, vagy mint másol is publikált képanyag a műfaj „másodlagos információközlő jellegéből” adódóan, legtöbbször könyv alakban szintén megtalálható. A földrajzi filmek közül megemlíthető Hanzelka és Zikmund útikönyvei nyomán készült Utazás Afrikában (1956), Buenos Aires (1956), vagy magyar szerzők írásai, fotóalbumai alapján összeállított Kende István: Kerala (1957), Rév Miklós: Peking (1958), vagy Széchenyi Zsigmond: Afrikai vadászúton (1963). Ezek a kiadványok legtöbbször a képanyagok másodlagos közlésén alapultak. Hatvany Lajos Beszélő házak (1958) című képes albumának szerkezeti felépítésével tart rokonságot a Szilágyi Ferenc szerkesztette Budapest irodalmi emlékei című háromrészes diafilm (1958).</p> <p>Ennek a folyamatnak egy jellemző példája Balogh János akadémikus, ökológus A megsebzett bolygó televíziós filmsorozata alapján készült Öt világrész útjain című dia-összeállítása (1982), mely a diakiadást követve később jelent meg könyv formájában, majd az eredeti sorozatot tartalmazó videokazetta változatban.</p> <p>A színes kivitelben készülő ismeretterjesztő összeállításoknál a szerkesztők egyre gyakrabban fordultak „segítségül” nyomtatott albumokhoz, vagy képes folyóiratokban publikált reprodukciókhoz, fotókhoz. Minden szerzői jogi tisztázatlansággal és tiszteletlenséggel együtt ez a folyamat rávilágít arra a tényre, hogy az ismeretterjesztő diakép a szemléltetésnek, az ikonográfiai tájékoztatásnak egyik hatékony eszközeként jelenik meg, ahol már nincs a felhasználó szempontjából jelentősége az eredeti forrásnak.</p> <p>A film nyersanyagra készülő diakép a mozgóképfelvételnél szorosabb rokonságot mutat a nyomtatott kiadványok, képes albumok népes családjával mint filmművészet alkotásaival. Gondoljunk csak a napjainkra megszaporodott, egy-egy személy életét bemutató ikonográfiai könyvekre , képes-összeállításokra, valamint a hasonló jellegű életrajzi diafilmekre.</p> <p>A legjelentősebb szerkesztési – szerkezeti változásokat az irodalmi, irodalomtörténeti képsorok mutatják, az első hangosított diafilm az Ady Endre megjelenése óta (1977). Előtte az író-költő portrék javarészt leíró, lexikális ismereteket adtak az egyes személyekről, inkább rövid monografikus összefoglalóknak tetszettek, míg később a műfaj a művész személyiségének élményt adó bemutatására vállalkozik. Ezt a hatást azzal érik el az alkotók, hogy a kísérőszövegek irodalmi idézetekből, kortársi visszaemlékezésekből állnak, a filmekhez tartozó hangkazettákon színészi, előadói tolmácsolásban, interpretálásban – így művészi értelmezésben – kerülnek bemutatásra. Most már a diafilm nem az irodalomtankönyvek kiegészítő illusztrációi, hanem a vetítés időtartamára -20-25 percre – képben és hangban emocionális hatást gyakorolnak nézőikre. Ezzel a szerkesztési elvvel a hagyományos tekercses filmekkel szemben mélyebb és maradandóbb élményt nyújtanak, műfajilag, esztétikailag új minőséget hordoznak a sorozatok. A legsikerültebb összeállítások közül kettő: „Szabad szerettem volna lenni mindig”- Radnóti Miklós (1979), „Versben bujdosó” – Nagy László (1983). Ez utóbbiról, a diafilmgyártás történetében ritka jelenségként, több elismerő kritika jelent meg a sajtóban.</p> <p> </p> <p><strong>Iskolai oktatódiák</strong></p> <p>Az ismeretterjesztő összeállításokkal legszorosabb rokonságot az iskolai oktató diafelvételek mutatják. Az ötvenes évek elején több mint háromszáz tantárgyi képsorozat készült biológia földrajz, történelem, irodalom tárgykörben, és gyakran összemosódnak a két kiadványtípus határai. A filmek az Népművelési Minisztérium Iskolai Filmintézete, majd a Művelődési Minisztérium Szemléltető Filmkirendeltsége megbízásából készültek. A szövegkönyveket a Felsőoktatási Jegyzetellátó adat ki. A szériában készült tekercseket az Iskolai Felszereléseket Értékesítő Vállalat forgalmazta. A 60-as évek derekától az Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat Kutatási és Filmgyártási főosztályának irányítása mellett kerültek kiadásra. A szériákat, a szövegkönyveket ekkor már az MDV készítette. Az iskolai diafilmek és diasorozatok árjegyzéke 1972-ben jelent meg és 158 címet tartalmazott osztályonkénti és ezen belül tantárgyi bontásban. Az ismeretterjesztő kiadványokkal ellentétben a képsorokhoz bőséges információt tartalmazó kísérőszöveget és módszertani útmutatót mellékeltek. Az egyes filmekhez készült útmutatók a képe leírásán túl didaktikai, pedagógiai magyarázatokat is tartalmaztak, illetve hozzákapcsolták a szemléltetőanyagokat a tankönyvek megfelelő részeihez.</p> <p>1980-ban a TANÉRT 388, az oktatásban használható diafilmet forgalmazott. Ebből 191 féle volt a kizárólag oktatási célra készült összeállítás, 197 cím a Diafilmgyártó saját kiadványai közül került a jegyzékbe. A 70-es években készült kiadványok közül a történelmi földrajzi diasorozatok mutatkoztak a legsikeresebbeknek. A gimnáziumi latin nyelvtanításhoz megjelentetett sorozat Molinari: Az antik Róma c. könyve (1967) alapján készült, kiegészítve annak képanyagát hazánkban föllelhető ókori emlékek képeivel. Nyolc, a szakköri munkát segítő szalag, a Diafilm Mintaboltban szintén megvásárolható volt.</p> <p>1973-tól a veszprémi Országos Oktatástechnikai Központ fejlesztette a közoktatás számára a nem nyomtatott információhordozókat. A diafilmek esetében a szerkesztés, szövegírás a negatív felvételek készítése az erre a célra létesült szerkesztőségben történt. A Művelődési Minisztérium által jóváhagyott taneszköz gyártása az MDV-nél, kereskedelmi forgalmazása a TANÉRT, későbbiekben a „Calderoni” névre visszakeresztelt azóta megszűnt állami vállalat üzlethálózatában történt. Lényegében az OOK működésétől számíthatjuk a hangosított diasorozatok rendszeres iskolai használatát. Az ekkor kiadott audiovizuális kiadványok közül a Magyar népművészet, A múzsák  testvérisége, a Rádiovizio c. összeállítások mutatkoztak a legsikeresebbnek.</p> <p>Az utóbbi években néhány dia-kiadvány jelent meg a KOMA anyagi támogatásával.</p> <p> </p> <p><strong>A mese diafilmek néhány esztétikai kérdése</strong></p> <p>A mese diafilmek esztétikai kérdéseivel az MDV felkérésére Illés Gabriella foglalkozott a hetvenes évek végén, s mind a mai napig az egyetlen tanulmányt ő készítette ebben a témakörben.</p> <p>A diafilm mint műfaj és kifejezési eszköz kétségtelen, hogy esztétikum hordozó. Az esztétikumot nem önmagában – esztétikai szakkifejezéssel élve – egynemű közegében, a filmszalagra rögzített képek sorában nyújtja: ebben a formájában két autonóm művészeti ágra, a képzőművészetre és az irodalomra támaszkodik. Lényegében a hazai diafilmek többsége adaptáció, ahol az alapjukat képező irodalmi művek vetíthető képekkel kísért változatai. Az adaptáció „alkalmazás, átfordítás” lényegét tekintve kockázatos vállalkozás, mivel az eredeti mű immanens azaz összetartozó, együttlévő tartalmi és formai jegyeit bontja meg. Természetesen a százszázalékos adaptáció abszurdum és mint ilyen lényegében megvalósíthatatlan. Léteznek olyan művészek, amelyek egy téma átültetésével új, az adott művészeti ágra jellemző műalkotást hoznak létre, de ez a diafilm esetében nagy valószínűséggel nem lehetséges. Ennek oka elsősorban az, hogy a diafilmnek nincsenek önálló művészei -vallja tanulmányában a szerző – ez nem azt jelenti, hogy nem művészek készítik, hanem a filmművészetből vett hasonlattal élve: nincsenek szerzői diafilmek – eredendően csak erre a célra készült alkotások. Kivételt képez Kálmán Jenő, Petrolay Margit, Marék Veronika egy-két munkája. A képregényekhez is hasonlítható diafeldolgozások abban különböznek leginkább a nyugati comicsoktól, míg azok legtöbbje „eredeti mű” addig a hazai képregények legtöbbje epikus alkotások képes feldolgozásai.</p> <p> </p> <p>A diafilmeket vizsgálva kétféle megoldással, változattal találkozhatunk.</p> <p>1. „direkt” az irodalmi művet csonkítatlanul visszaadót,</p> <p>2. „digest jellegű”, azaz rövidített adaptációkat.</p> <p>Nyilván az első kategóriába azok a filmek tartoznak, melyek pusztán technikai megvalósításukban térnek el az eredeti műtől, és papír helyett vetíthető diapozitív formájában sokszorosítják azokat, tehát elvileg elképzelhető az a gyakorlat, hogy a film egyes kockái ugyanazt a képet és szöveget tartalmazzák minden változtatás, rövidítés nélkül mint a könyv egyes lapjai. Ebben az esetben az esztétikai elvárások majdnem azonosak az illusztrált könyvekkel szemben támasztottakkal, tehát leggyakrabban illusztrált mesék feldolgozásairól lévén szó, gyakran egybe is eshetnek. Itt az illusztrációnak a szabályai lényegében megegyeznek a műfaj képzőművészeti követelményeivel; funkciójuk az értelmezve történő megvilágítás, magyarázás. A jó illusztráció úgy veti alá magát a szövegnek, hogy egyben öntörvényű műalkotás is keletkezhet. Ez azt jelenti, hogy olyan autonóm egység jön létre ahol a két műforma egymást gazdagítja. A diafilmnél az a speciális helyzet áll elő, hogy a műélvező olyan médiumot lát, ahol a szöveg mellé illesztett kép mindenféleképpen elsőbbséget élvez. A színes grafika, jelen esetben a diagrafika nagyméretűre kivetítve hat, így rokonságot mutat a táblakép festészettel és egyben monumentális művészetként is jelentkezik.</p> <p>Az első mese diafilmeknél pl. Üssed, üssed botocskám! (1952) még a némafilmekhez hasonlóan inzert kockákon jelenik meg a felirat. (A teljes mesét szövegkönyv tartalmazta.) Két évvel később Arany János: A bajusz c. elbeszélő költeményének diaváltozatánál (1954) a képregényeknél megismert „buborékszöveg” került alkalmazásra. ( Az ezidőtájt készült szalagok még feltüntették a fotóreprodukciókat készítő fényképész nevét, mintegy alkotótársnak tekintve őt.)</p> <p>Azonban mindkét felirattípust nehezen lehetett olvasni, ezért hamarosan rátértek a fekete alapon fehér betűkre, mely legtöbbször a képek alsó harmadában helyezkedett el. Ez a felirattípus máig is a legelterjedtebb megoldás.</p> <p>A diakép csak a vele párhuzamosan haladó „sztori közlő” sorozat részeként fogható fel, ahol a szöveg teremti meg a folyamatosságot és filmidőt, hiszen az egyes kockák csak a narráció egyes pillanatait rögzíthetik. Minden egyes diakép az örökös jelen időben megragadott „termékeny pillanat”. Ezért a legegyszerűbb gyermekverset pl. Móricz Zsigmond Iciri-piciri-jét is jelenetezni, szcenírozni kell. A gyakorlatban a 36 soros verset a szerkesztés során 20 képre kellett bontani.  Így elmondható, a diafilm az eredeti mű cselekményét a maga műfaji törvényei szerint dramatizálja. A dramatizálás szorosan kapcsolódik a montázshoz. Külső montázsként foghatjuk fel a diasorozat egyes kockáit, hogy a film miképp szelektál, emeli ki a lényeget és ez a fajta kiemelés mindig tematikai jellegű és az eredeti irodalmi alkotás szerkezete határozza meg. A belső montázs teremti meg a film dinamizmusát. A dia-összeállítás dramaturgiája ugyanúgy megköveteli és feltételezi a képkivágások, a plánok, képsíkok alkalmazását, megfelelő váltogatását, mint a mozgófilm vagy a képregény. A diafilmnél is nagy hatással bír a cselekmény megfelelő pontján premier plánba hozott arc, mozdulat, mely a korábban megismert figuráról ad differenciált információt. A jól alkalmazott plánok feszessé tehetik az alkotást. Akkor jó a diagrafika, ha úgy konkretizálja a cselekményt, hogy megoldásaival nem szürkíti azt el. Tehát a falra vetített diakép olyan egység, amely két vizuális komponensből: a grafikából és a hozzá tartozó szövegből áll. Kevés az olyan feldolgozás, ahol a kettő változatos esztétikai, tipográfiai és kompozíciós egységet nyújtana. Lényegében a diafeldolgozás során a legmagasabb rendű irodalmi szöveg is alkalmazottá válik, melynek egyenrangúságát a hangosítás teremti vagy teremtheti meg. Természetesen ez az „egyenrangúság” létrejön a felolvasás során is, ami a vetítésnek elengedhetetlen velejárója. A felolvasást végző személy és a nézők kontaktusa teremti meg a vetítés meghittségét. A régebbi szövegkönyves diafilmek tanácsokat is adtak a felolvasó számára miképp ismerkedjen meg előre a felolvasandó szöveggel, hogy a műsor még élményszerűbb legyen. A diafilm egyik sajátossága és jelentős előnye más elterjedtebb médiával szemben pl.: mozi, televízió, videó, hogy használata bizonyos szervezettséget igényel (vetítési előkészületek) ,s legtöbbször a képek szemlélése a nézők és a szöveget olvasó személy között verbális és interaktív kapcsolatot hoz létre illetve feltételez.</p> <p>A tanulmány jelentős terjedelemben foglakozik az ifjúsági művek – elsősorban a regények diaváltozatainak kérdéskörével, melyről megállapítja: A „könnyen lenyelhető ostyához csomagolt pirula” nagyságúra összezsugorított irodalmi alkotás a „nyugati országokban” évtizedek óta virágkorát éli. A hazai könyvkiadásnak is volt néhány nem túl szerencsés vállalkozása a több kiadást megért Száz híres regény című munka. Akadnak azonban olyan szentesített ifjúsági kiadványok, melyek örök érvényű klasszikusok nagy terjedelmű munkáinak – s eredetileg nem az ifjúságnak szánt alkotásainak rövidített változatai. Gondoljunk csak Robinson, Don Quijote, Gulliver átdolgozások nagy számára. Ezeket szerencsére jeles íróink, költőink Győry Vilmos, Radnóti Miklós, Karinthy Frigyes alkották meg a magyar ifjúság számára. A diafilm digesteknél a tömörítés még szembetűnőbb és a kész produkció még jobban eltávolodik az eredeti műtől. A nagyfokú aránymódosulás természetesen az esztétikai értékcsökkenést is magával hozza. Hiszen egy „tíz-tizenöt íves regényt 60 kockában tükröztet.”</p> <p>A legnagyobb gondot a diafeldolgozásoknál a regénybeli idő megjelenítése okozza. Ha belegondolunk a folyamatba, itt már nem is sűrítéssel találkozunk, mint a mozgófilmeknél, hanem zsugorítással. Látszatra a cselekmény hordozója a kép, a grafika, de az időbeni folytonosságot a szöveg hordozza azáltal, hogy minden képaláírás közli a képen látható történés pillanatnyi előzményét, interpretálja a képen látható és kiragadott mozzanatot, valamint előkészíti a következő kocka megértését. A kép alatti szöveg tehát sematikusan a három nyelvtani idő kategóriáját közvetíti, további finomításokra nincs lehetősége, az a képzőművész munkájában valósulhat meg. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról a tényről sem, hogy minden képzőművészeti alkotáshoz tartozik bizonyos verbalitás a címadás – amely az autonóm mű hatását hangulatát igyekszik erősíteni. Jó megoldásnak tűnt egy-egy epikus mű rövidebb részletének megfilmesítése pl. Fekete István: Téli berek (1979) vagy Török Sándor: Kököjszi és Bobojsza (1983).</p> <p> </p> <p><strong>A diafilmek befogadásának néhány pszichológiai kérdése</strong></p> <p>A gyermek érzelmi, értelmi fejlődésének segítője, én tudatának egyik kialakítója az európai kultúrkörben az irodalom és ehhez szorosan kapcsolódva a könyvkultúra. A két éves gyermek már adekváltan tud bánni a könyvvel, nézegeti, lapozgatja és ismereteinek egy részét ezekből is szerzi. Megjelenik nála a „ráismerés öröme” s egy-egy felismert tárgynál, állatnál, növénynél stb. néha nem is tudja megmondani, képen vagy a valóságban látta-e azokat.</p> <p>A 2-9 év közötti időszak a „mesei beállítódás” korszaka. A mese és így természetesen a diamese mint esztétikai alkotás fejti ki hatását. Ebben az életkorban kialakuló szimbolikus struktúrák, asszociáiós pályák szerveződésekor a képi reprezentáció irányító folyamatként van jelen. Fejlődéstanilag teljesen indokolt egy olyan média használata, ahol a képi információ és a mese szimbolikus fogalmi nyelve együttesen jelenik meg, mintegy kölcsönösen támogatva a különféle művészeti ágak hatását.</p> <p>A diafilmek befogadásánál érzékelhetjük Balázs Béla filmesztétikai kategóriáját az „identifikációt” ; a főhőssel való kollektív nézői azonosulás érzését. Ezt segítik a legkisebbeknél azok a mesék, diaváltozatok, ahol a főszereplő csaknem minden képen jelen van, pl. A kismalac meg a farkasok, Öreg néne őzikéje.</p> <p>Egy-egy kedvenc diafilmet 40-50 alkalommal képesek a gyerekek megnézni, midig találva benne valami felfedezni valót, amire a képzőművészeti és irodalmi formanyelv lehetőséget is ad számukra. A képzőművészeti alkotások befogadásának hatásmechanizmusa a kompozíciós elemek apránkénti birtokbavétele a vizuális műforma befogadásának egyik sajátossága. Nemcsak kedvelt mesék közül válogathatnak a legifjabb nézők, de egy-egy filmen belül is vannak kedvenc képek, amelyeket hosszasan kedvük szerint szemlélhetnek.</p> <p>A diamese megismerteti a gyermekeket a képzőművészet különféle technikáival rajz, festmény, báb, kollázs stb., segíti ezek felismerését és  hatásuk észrevétlen beépül saját alkotásaikba.</p> <p>A diafilmnek mint minden audiovizuális ismerethordozónak fontossága megmutatkozik a tudás könnyebb megszerzésében és az ismeret tartós megmaradásában. A vizuális technika alkalmazásával az ismeretek 72%-a marad meg az emlékezetben 3 órával később, 20%-a 3 nap elteltével is érezhető. A hallás útján 70% vésődik be, és hívható elő 3 óra elteltével. Három nap múlva az eredmény már csak 10%-os. A kettő kombinatív alkalmazásánál – a diavetítés ilyen folyamat – jobb eredményt kapunk: az ismeret megszerzésének idejétől számított 3 óra múlva 85%-os a visszaemlékezés, 3 nap múlva hatásfoka 65% körül mozog. Így a tanulásban, a bevésésben különösen óvodás korban a diafilmeknek jelentős szerepe lehet.</p> <p>Az iskolás gyerekek szívesen olvassák fel a diameséket kisebb testvéreiknek, barátaiknak, és a jótékony félhomályban történő nehéz művelet időnként jobb eredményt produkál, mint a könyvből történő fölolvasás, tehát gyakorlásként kisiskolás korban a diavetítés melegen ajánlható.</p> <p>A diafilmeknél egy olyan médiával állunk szemben ahol a befogadás sebességét a használó saját, vagy közönsége tempójához igazíthatja, mindvégig aktivizálva nézőit, bensőséges kapcsolatot hozva létre a vetítést végző személy és a nézők között.</p> <p> </p> <p><strong>Mese diafilmek</strong></p> <p>A mese diafilmek a műfaj jellemző darabjai, lényegében nálunk egyet jelentenek a „diafilm” fogalmával. Gyártásuk kezdetekor 31 mű jelezte az induló választékot. Néhány év alatt megsokszorozódtak a kiadványok, s az ötvenes évek végére elérték a 200 címet. Ekkorra elkészültek a mese-és az ifjúsági irodalom klasszikusait feldolgozó adaptációk.</p> <p>Kezdetben a gyors mennyiségi felfutást elősegítették a hazai és az egykori szocialista országok, elsősorban a szovjet rajzfilmgyártás terméséből készült diafeldolgozások. Ilyen tekercseket találunk közöttük mint A póruljárt róka (1955), A csodamalmocska (1955), Mese az öt kis kínairól (1957) Az eredeti mozgófilmek képi világát a hazai filmforgalmazás és archiválás esetlegessége miatt részben ezek a diaváltozatok őrizték meg számunkra. A hazai rajzfilmgyártás történetét, jelentősebb alkotásainak dia feldolgozásai is megörökítették. Így megjelent A kiskakas gyémánt félkrajcárja (1954), A két bors ökröcske (1956), A kutyakötelesség (1957), Lúdas Matyi (1977), Vuk (1979) stb. A magyar rajzfilm klasszikusai nem csak nevüket adták az a diaváltozatokhoz, hanem maguk is rajzoltak olyan képsorozatokat, amelyek csak diafilmként láttak napvilágot ( például Macskássy Gyula-Várnai György Három kívánság, Macskássy Gyula – Dargay Attila Jancsi és Juliska, Richly Zsolt Harcsabajusz kapitány ).</p> <p>A rajzfilmek dia változatai mellett kialakultak a játékfilmek fotóiból összeállított szalagok, A császár parancsára (1958), A kis Mukk története (1957) stb. Ennek az irányzatnak egy sajátos terméke a Gábor diák (1958), ahol többszörös műfaji transzponálással találkozunk. A Kalmár László rendezte, és Badal János fényképezte Huszka-Martos operett filmváltozatának standfotóiból készült a diafilm, amely a filmcselekmény vázlatát adja vegyítve az eredeti mű dalszövegeivel. A játékfilmek diaváltozataimnak száma húsz körül mozgott és nem szolgált nézői számára mással, mint segítségével felidézhető volt a látott mozidarab élménye. A pergőfilm adaptációk közül négy színes kivitelben is elkészült – ezzel is fokozva a „maradandó hatást”!</p> <p>Nemcsak a játékfilmek, hanem az ifjúsági regények diaváltozatai is igen sok esztétikai kérdőjelet vetnek fel. Elsősorban az erős és kényszerű tömörítés miatt elvész az eredeti mű varázsa, pusztán képregény-szerű leegyszerűsített képsorozatot kapunk. Ennek az eljárásnak egy szélsőséges példája Dumas majdnem 1500 oldalas Monte Cristojának 75 kockás változata. Ugyanakkor a legnagyobb hazai „képregénygyáros” Zórád Ernő Gulliver, Don Quijote, Koldus és királyfi, Münchhausen című diafilmjei – hogy csak néhány kiragadott példát említsünk az 1955-58 közötti évekből ízlésesen és nagy szakmai rutinnal megoldva közvetítik az eredeti irodalmi művek hangulatát.</p> <p>A regényfeldolgozásoknak ez a módja váltotta ki a pedagógusok és könyvtárosok ellenszenvét a diafilmekkel szemben. Vargha Balázs Művészetre nevelés a családban című tanulmánykötetében (1976) a képregényekhez hasonlítja ezeket az összeállításokat, kifejezetten károsnak és ízlésrombolónak tartava azokat. Ugyanakkor mint nevelő eszközt nem veti el a diázást, de a műfajjal kapcsolatban nem tud ajánlani jobb megoldást.</p> <p>A 70-es évek közepétől az MDV új módon igyekezett tovább fejleszteni tevékenységét. A szerkesztők tudatosan törekedtek arra, hogy a mese diafilmeket az esztétikai nevelés szolgálatába állítsák. Így főképp olyan irodalmi alkotások kerültek feldolgozásra mint Weöres Sándor, Kassák Lajos, József Attila stb. gyermekversei, Andersen, Benedek Elek meséi, melyek szövegcsonkítás nélkül válhattak a képek kísérőszövegévé.</p> <p>Grafikailag változatosabb alkotások születtek; a hagyományos tempera és aquarell képek mellett egyre nagyobb számban jelentek meg más technikák (kollázsok, textilképek, bábfigurák stb.). Könyvillusztrátoraink legjobbjai is helyet kaptak az alkotók között, így egyre gyakrabban olvashattuk az impresszum adatok között Kiss Ilona, Háy Ágnes, Réber László, Gyulai Líviusz, Zsoldos Vera, Heinzelmann Emma és mások nevét, mintegy rangot adva a kiadványoknak.</p> <p> </p> <p><strong>Hangosított mesefilmek</strong></p> <p>Az ismeretterjesztő összeállításokkal ellentétben a mese diafilmek hangosítása már az 50-es évek elején elkezdődött. 1953-19660 között 25 diafilmhez készült 78-as fordulatszámú hangfelvétel, melyeket önálló meselemezként is forgalmaztak. A Derék Jankó szerencséje c. képsorhoz kiadott hanglemez volt a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat első prózai kiadványa. A korszak népszerű színművészei (Gózon Gyula, Berky Lili, Váradi Hédi, Csákányi László, Ladányi Ferenc, Vörösmarty Lili stb.) kölcsönözték hangjukat a meseszereplőknek, és a felvételek zeneszerzői között találjuk Petovics Emilt, Kocsár Miklóst, Maros Rudolfot, Farkas Ferencet. A mese-hangfelvételek, még hosszú ideig szinte önálló életet élve, a mikrobarázdás és a kazettás-magnó korszakot is megérték.</p> <p>Tizennyolc évi szünet után 1978-ban az MDV újra hozzákezdett a hangosított mesedia gyártásához, ahol a kép és a hang társítása szinkronvezérlés nélküli hangszalaggal történt először kísérleti céllal (a mai Örökmozgó helyén működő Mátra mese- és ifjúsági moziban). A bemutatók sikerét követve megjelent az első 1000 példányos széria, amely 10 filmből és egy hangkazettából állt. A 10-30 forintos árakhoz szokott vásárlók megvették a több mint 300 forintba kerülő kiadványokat. A hangfelvételek színészei és bemondói között ott voltak az újabb művészgeneráció tagjai, néhány nevet említve a teljesség igénye nélkül: Császár Angéla, Káldy Nóra, Gyabronka József, Kristóf Tibor stb. A hangosítással párhuzamosan a filmek egy része leica szalagos magyar és idegen nyelvű változatban, tehát keretezhető formátumban került forgalomba. Ez a technikai megoldás az óvodai és iskolai használat igényeit szolgálta ki.</p> <p>Az utóbbi évek elektronikai forradalma megteremtette az audiovizuális médiák egyik közkedvelt hordozóját a videót. A mágneses képrögzítés produktumai iránti igény és érdeklődés valamint a kazetták gyors és egyre szélesebb körű elterjedésének hatására a kiadó 1986-ban megjelentetett 8 mesediát képkazettán Mese, mese, mátka, 1987-ben pedig Benedek Elek összeállítást Nagyapó mesél címen.</p> <p>A feldolgozott történetek már korábban ismertek voltak hagyományos diaszalagon. Az új ismerethordozón történő rögzítésük egyszerre adott vizuális és akusztikai élményt nézőinek. Az addigi nagyméretű, távlati dimenziót nyújtó vetítéssel, a képek totál szemlélésével ellentétben, a grafikában rejlő mikrovilágot, képrészleteket, kompozíciós elemeket is feltárta a videó változat.</p> <p>Másrészt az adaptálásnak ez a módja nem használta ki és nem is tudja kihasználni az új hordozó adta lehetőségeket, és a jellegzetesen mozgóképi formanyelvvel és eszköztárral rendelkező videoklippek korában bármily körültekintően szerkesztett is egy anyag, csupán az állóképek lehetőségeivel élve nem veheti fel a versenyt a mozgóképi alkotásokkal.</p> <p>A vállalkozás mégis figyelmet érdemel mert közelítheti a statikus diaképet a képzőművészet egyik, az elektronikához kapcsolódó ágához: a vdeoart-hoz. Így olyan minőség jöhet létre – amit a két produkció még nem valósít meg -, mely megtartva a diafilm hosszan történő szemlélésének lehetőségét, appercipiálását, egyesíti azt a legmodernebb képzőművészeti lehetőségekkel, illetve csak elektronikusan létező képi világot teremthet.</p> <p>Egy másik járható út: a diaporáma adta lehetőségek kihasználása és kombinálása elektronikus trükkök segítségével. A diaporáma dinamikus műfaja alkalmasabb videó produkciók létrehozására, mivel ez a technika otthon nehezen vetíthető, így az előre megtervezett kép-és hanghatások maradéktalanul érvényesülhetnek bonyolult mechanikus berendezések nélkül. Bemutató céljára készültek diaporáma összeállítások Márton Géza közreműködésével 1978-80 között a Tengerecki, Bábvirág, Cantáta Profana mesesorozatok feldolgozásával.</p> <p>Diaösszeállítások számítógépes adathordozókon: Fotó CD-ken és multimédiákon</p> <p>A számítógép az elmúlt évtizedben a mindennapi élet szerves részévé vált és ma már komplex eszközként használatos a gazdasági életben, az irodai munkában, az oktatásban, valamint a háztartásokban. A szórakoztató elektronika tömegtermelésével párhuzamosan halad a számítástechnikai eszközök fejlesztése és a két rendszer hosszútávon összeolvadni látszik. Egymásra gyakorolt hatásuk nap mint nap érzékelhető. Ugyanazok a gyárak ontják olcsó termékeiket, ugyanazokon a gépsorokon készülnek a hangzó CD lemezek melyeken a CD-ROM kiadványok. A fotó, film és televízió produktumai egyre gyakrabban kapcsolódnak az elektronika nyújtotta szolgáltatásokhoz.</p> <p>Ilyen új fotószolgáltatás a Kodak cég által kifejlesztett rendszer mely a digitalizált képeket a tévé vagy a számítógép monitorán jeleníti meg tetszőleges a felhasználó által meghatározott sorrendben. A Fővárosi Oktatástechnológiai Központ több, Photo CD rendszerű lemezt adott ki Kapcsolatok címmel a szakközépiskolák magyar nyelv és irodalom óráihoz szemléltetőanyagként, vagy az Otthonunk, közvetlen környezetünk esztétikája (1996) néven az általános környezetkultúra terjesztése céljából, valamint egy összeállítást a Lelki működésről, képanyagként a humán szakemberképzés programjához. A képösszeállítások közös jellemzője, hogy a kísérőszöveg és a felhasználást segítő pedagógiai útmutató szövege nem a lemezen, hanem a diasorozatokhoz hasonlóan egy szövegkönyvben olvasható, így a kiadványok metodikája megegyezik a klasszikus diasorozatok készítésének módszertanával. Újdonság az elektronikus képi információtárolás.</p> <p>Multimédiás megoldásokat használ a Posta Pál és alkotótársai készítette Hét nyelvű József Attila c. összeállítás mely a Richly Zsolt illusztrálta Betlehemi királyok és Altató (1994) diafilmek képanyagát publikálta az új hordozón.</p> <p>A klasszikus diafilmek CD-ROM-on történő feldolgozásának eddigi legjelentősebb vállalkozása a Magyar Irodalom Csodái Digitális Albumokon avagy a MiCsoDa – sorozat. (1997). A lemezsorozat alapvető célja a magyar irodalom korszerű eszközökkel történő széleskörű terjesztése, korábban már létrehozott és a sorozat alkalmával készülő művészeti értékek bemutatása, szórakoztatás, oktatás és értékmentés. A MiCsoDa CD-ROM-ok szórakoztatnak, mert multimédiás elemekkel dolgozzák fel irodalmunk kiemelkedő egyéniségeit és műveiket. Használatukhoz még írástudás sem szükséges, a legfiatalabb korosztály is játszva ismerkedhet meg költészetünk, monda és mesevilágunk szépségeivel. A lemezek akár hagyományos akár alternatív óvodai-iskolai keretek között is jól alkalmazható módon dolgozzák fel azokat az irodalmi értékeket, melyek felhasználhatóak egy-egy tanóra vagy foglalkozás keretében. A sorozat technikai megoldásaiban is kiemelten kapcsolódik a napjainkban megvalósuló és országossá váló iskolai számítógépes-internetes programhoz. A multimédiás elemek kedvezően hathatnak az írás-olvasási készség fejlődésére. Rendkívüli jelentősége lehet a határon túl élő, másod-és harmadgenerációs családokban történő anyanyelvi oktatás támogatásában is. Értéket mentenek, mert, „digitális túlélést” biztosítanak irodalmi hagyományainknak, a nem is olyan régen még nagyon népszerű diafilmgyártás által létrehozott grafikai műveknek, a hangfelvételekről hallható előadóművészek alkotásainak és a verseket megzenésítő zenekarok hangzásának.</p> <p>A MiCsoDa-sorozat páratlan vállalkozás abból a szempontból is, hogy a kereskedelemben megjelenő, nemzetközi kiadók által nagy költségvetésekkel produkált lemezek mellett elérhetővé teszi magas színvonalon a magyar kultúra remekeit is.</p> <p>A MiCsoDa-sorozat alkotói, a Hét nyelven beszélő József Attila a Képes Krónika Multimédia és az Opera Multimédia – Erkel Ferenc c. lemezek hazai és nemzetközi sikerei után most egyszerre egy hat lemezes albummal jelentkeznek: Fazekas Mihály, Garay János, Arany János, Petőfi Sándor, Benedek Elek, Móra Ferenc és Móricz Zsigmond műveivel, a Magyar Diafilmgyártó Vállalat ( jelenleg Diafilmgyártó Kft.) több évtizedes kiadói tevékenysége során létrejött grafikákkal és illusztrációkkal – az alkotók között Zórád Ernőtől Richly Zsoltig szinte a teljes magyar grafikustársadalom és a Hungaroton Classic hangarchivumának felvételeivel, mint például a Toldi Básti Lajos előadásában.</p> <p>A MiCSoDa-sorozat alkalmából került felvételre Garay Az obsitos – Háry János Szabó Gyulával, Petőfi Az apostol Mikó Istvánnal, Fazekas Lúdas Matyi Papp Zoltánnal, Benedek Elek meséiből Esztergályos Cecília, Andresz Kati és Vándor Éva válogatott. A kicsiknek szóló lemezen hallhatóak Lukácsy Katalin és a Kaláka-együttes dalai is.</p> <p>A MiCSoDa – sorozat lemezein nem irodalomtörténeti sorrendben, hanem a befogadó korosztályok igényei szerint követik egymást. A CD-ROM-okon kínált több tucat vershez és meséhez, közel 2000 képhez és a több mint 10 órányi hangfelvételhez számtalan grafikai, műveltségi és logikai játék is kapcsolódik.</p> <p>A lemezsorozat alkotói: Bíró Ferenc szakértő, Kovács Roland programozó, Nagy Balázs grafikus és animátor, Posta Pál producer.</p>http://dia.osaarchivum.org/public/index.php/lightbox/js/filmstrips/002996/lib_css/index_popup.css?html=162010-08-16 11:53:59<p style="text-align: justify;"><img style="float: left;" title="gyujtemeny [gyujtemeny.jpg]" src="../public/pictures/000006" alt="gyujtemeny [gyujtemeny.jpg]" width="183" height="195" />E technikai-technológiai kitérő után nézzük meg, miként alakult a diasorozatok és diafilmek sorsa a közgyűjteményekben az 1950-es évek elejétől napjainkig.</p> <p style="text-align: justify;">A diafilmek hazai ipari előállításának megindulásával párhuzamosan a jelentős példányszámban gyártott diafilmek joggal kerültek a közművelődési könyvárak állományába. A diatárak kialakításához egy 1957-es miniszteri utasítás adott keretet. A munka gyakorlati megvalósításához az Országos Széchényi Könyvtár által kiadott „Útmutató a diafilmek kezeléséhez” c. kiadvány (1959) nyújtott segítséget. A 30 oldal terjedelmű módszertani segédlet részletesen foglakozott a gyarapítás, a tárolás, a feldolgozás – a filmekről történő tartalmi tájékoztatás – és a kölcsönzés kérdéseivel. A miniszteri utasítás szellemében a könyvtáraknak diagyűjteményeikkel a népművelési munkát kellett támogatniuk, ugyanakkor az egyéni könyvtárhasználói, tehát a dokumentummal kapcsolatos olvasói igényeket is ki kellett elégíteniük.</p> <p style="text-align: justify;">A diafilmeknek a népművelés gyakorlatában történő hasznosításához 1960-ban az akkori Népművelési Intézet Módszertani Osztálya is kiadott egy útmutatót. Ebben felsorolták azokat a rendezvénytípusokat, foglalkozási formákat, melyek keretében a dia-összeállításokat eredményesen lehetett használni. A módszertani kiadvány felhívta a kultúrmunkások figyelmét arra, hogy a filmeket a közművelődési könyvtárakból (megyei, városi, községi könyvtárak) lehet kölcsönözni. A népművelési, közművelődési tevékenységi formákhoz, szakkörökhöz, klub-foglalkozásokhoz, vetített-képes ismeretterjesztő előadásokhoz, stb. történő módszertani ajánlásokon túl az intézet egy központi diafilmtárat hozott létre, melynek töredékei még az 1980-as évek derekáig fellelhetők voltak.</p> <p style="text-align: justify;">A gyakorlati megvalósítás során a könyvtárak diaállományukat legtöbbször a gyermekrészlegekben, gyerekkönyvtárakban helyezték el. Megjegyzendő 1960-ban a családok birtokában már több mint 200.000 mesefilm vetítő készülék volt – és ez a szám jóval meghaladta az intézmények gépparkját.</p> <p style="text-align: justify;">A filmek gyermekkönyvárakban történt elhelyezése meghatározta, hogy a kis olvasók és a szülők a közművelődési intézmények lehetőségeit meghaladó mértékben kölcsönözték a kényes, sérülékeny szalagokat. A csekély kölcsönzési díj, és a rongálási kártérítés nem fedezte az új kópiák beszerzésének valamint az állagmegóvásnak költségeit. A gyűjtemények néhány év alatt annyira megkoptak, hogy anyaguk használhatatlanná vált.</p> <p style="text-align: justify;">A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – mint az ország legnagyobb nyilvános könyvtári hálózata – a leginkább alkalmas arra, hogy bemutassuk a diafilmek kölcsönzésének ellentmondásait. A könyvtár e dokumentumtípus szolgáltatását 1958-ban kezdte meg. A hálózatban 1959-ben 22 helyen, tehát minden kerületben volt diafilm-kölcsönzés. Az induló állomány (központi állami támogatásként juttatott gyűjtemény) 10.547 tekercsből állott. Az állomány összetételében 64%-ot képviseltek az ismeretterjesztő kiadványok, a mese és játékfilm-adaptációk 36%-ot. Amíg az állománynak csak 36%-a volt mesefilm, addig a kölcsönzések 77%-a volt az ebbe a kategóriába tartozó összeállítás. A többséget kitevő ismeretterjesztő ismeretterjesztő anyag csak 23%-át képviselte a forgalomnak. A kiadványokra vetítve ez azt jelenti, hogy a mese- és ifjúsági filmek forgási sebessége 4,8% volt, az ismeretterjesztő műveké 0,7%. Így egy év folyamán a mesefilmek egy-egy példánya átlagosan csaknem ötször, az ismeretterjesztő szalagok nem egészen egyszer fordultak meg a használóknál.</p> <p style="text-align: justify;"> </p> <p style="text-align: justify;">A könyvtár hálózatában meglévő kópiaszám 1966-ban volt a legmagasabb 49.634 darab, 1979-re 48.044 tekercsre csökkent, és az állomány egy vizes lakótelepi pincében penészedő és többször elázott könyvek társaságában várta az enyészetet. A forgalom 1961-ben volt a legmagasabb 53.163 tekercs, az érdeklődés két év múlva 4.238 kikölcsönzött szalagra esett vissza. 1986-ban a fővárosi könyvtár hálózatában 27.711, az ország közművelődési könyvtáraiban 209.648 diafilm volt állományba véve.</p> <p style="text-align: justify;">A televízió megjelenése a 60-as évek elejére csökkentette a diafilmek népszerűségét. Ezzel párhuzamosan kiépült a megyei film-és szemléltetőeszköz tárak rendszere, melyek a mozgófilmek árnyékában foglalkoztak diakölcsönzéssel is. A filmtárak elsősorban a közművelődési intézmények, iskolák mozgófilmmel történő ellátását tekintették fő feladatuknak, diagyűjteményeiket a csekély anyagi bevétel miatt számottevően nem fejlesztették. Állományuk összetétele teljes mértékben azonos volt a könyvtárak kínálta választékkal.</p> <p style="text-align: justify;">Átmeneti visszaesés után az 1970-es évek közepétől a könyvtárak és az olvasók újra érdeklődni kezdtek a nem hagyományos, nem könyv típusú dokumentumok iránt. A hazai könyvtárügyben megszaporodtak azok a publikációk, melyek elsősorban a fejlett könyvtárüggyel rendelkező angolszász és skandináv államok tapasztalatairól számoltak be.</p> <p style="text-align: justify;">A Könyvtártudományi és Módszertani Központ, az Országos Széchényi Könyvtár már említett módszertani osztályának utódja, ezekben az években elindította azt a folyamatot elsősorban publikációk közlésével, továbbképzések szervezésével, hogy a könyvtárak a nem hagyományos dokumentumokat (diafilmeket, hanglemezeket, kazettákat) a könyvekkel egyenrangúan kezeljék. A megvalósítás gyakorlati útját egyengette az 1973-ban létrejött Országos Oktatástechnikai Központ Könyv-és Médiatára integrált gyűjteményével, valamint a városi és későbbiekben a megyei könyvtárak egy része azzal, hogy az új, időközben meghonosodott „médiatári” szemléletet fogadták el, és igyekeztek lehetőségeikhez mérten megvalósítani azokat. Az elképzelések elvi alapjait Sallai István (1911-1979) a magyar könyvtárügy nagy öregje fejtette ki a Könyvtáros 1977. évi 4. számában „A könyvtár, mint eszközközpont” című írásában. A cikk elsősorban az iskolai „forrásközpontok” szükségességéről szólt, de a felvázolt elképzelések alkalmazhatóak voltak a közművelődési könyvtárak mindennapi gyakorlatában.</p> <p style="text-align: justify;">A kezdeményező könyvtárak gyűjteményeikhez új típusú szolgáltatásokat alakítottak ki, csoportos foglakozásokat szervezek, klubokat működtettek stb. Tekercsdia és keretes dialemez sorozataikat a szokásosnál részletesebben, analitikusan feltárták, így a képekhez kötődő tartalmi információk beépülhettek a könyvtárak tájékoztató rendszereibe. Szinte mindegyik kezdeményező intézmény munkáját megismerhették az érdeklődők a Könyvtáros c. szaklapból.</p> <p style="text-align: justify;">Az OOK Könyv-és Médiatára 1980-ban elindította az Új Média című állománygyarapítási folyóiratát. A folyóirat kiadását az tette indokolttá, hogy a hanglemezek kivételével a többi hangos-képes ismerethordozónak nem létezett országos regisztráló és tájékoztató kiadványa.</p> <p style="text-align: justify;">Az első szám előszavából kitűnik az a cél, hogy amíg a nem hagyományos dokumentumok gyűjtésére és szolgáltatására nem születik kötelespéldány-rendelet, addig az Új Média kiadója, az OOK vállalja az audiovizuális dokumentumok összegyűjtését, közreadását, a hazai kereskedelmi forgalomban megjelenő diafilmek, diasorozatok, hangosított diaprogramok, mozgófilmek, videofelvételek lehetőleg teljességre törekvő gyűjtését is.</p> <p style="text-align: justify;">Fennállásának hét éve alatt 933 dia-kiadványt regisztrált a folyóirat. Ezekben az években már nem csak a Diafilmgyártó műhelyéből kerültek ki diafelvételek, hanem az időközben kiszélesedő gyártási kedvet tükrözi, hogy új cégek a FORTE Színes Labor, Fotó-optikai Ipari Szövetkezet, Idegenforgalmi Propaganda Vállalat, az Építésügy Tájékoztató Központ, a TIT Természettudományi Stúdió jelentkeztek a piacon.</p> <p style="text-align: justify;">Az Országos Oktatástechnikai Központ az 1990-es évek elejére elveszítette állami és a nemzetközi szervezetektől kapott anyagi támogatását, mint költségvetési intézmény fokozatosan hanyatlani kezdett. Először pedagógia kiadványai, majd a taneszközök fejlesztése terén kivívott monopóliumai szűntek meg. Végül felszámolásra került. Pedagógiai és médiatári gyűjteményét az Országos Pedagógiai Könyvtár- és Múzeum őrzi.</p> <p style="text-align: justify;">Az Országos Széchényi Könyvtár diafilm gyűjteménye</p> <p style="text-align: justify;">A Magyar Diafilmgyártó Vállalat 1957-től több-kevesebb rendszerességgel küldött köteles példányokat kiadványaiból az OSZK Mikrofilmtárának. Ezek eleinte kizárólag tekercses diafilmek voltak. A mikrofilmtár nem az eredeti csomagolásban (kördobozban) őrizte a szalagokat, hanem beérkezési sorrendben, téma szerinti csoportosításban, egymáshoz ragasztva 30 méteres mikrofilm-orsókra tekercselve tárolta azokat. Így csak mikrofilm-leolvasón lehetett a filmeket megtekinteni. Az 1980-as évek elejétől érkeznek az eredeti csomagolásban, (kiszerelésben), dobozokban keretezett diasorozatok is. Az utóbbi évtizedben már változatlan formában, mellékleteikkel együtt – szövegkönyv, hangfelvétel – tárolják a kiadványokat. A régebbi diafilm kísérő szövegeket tartalmazó hanglemezeket a könyvtár Zeneműtárában találhatjuk.</p> <p style="text-align: justify;">Az MDV. fennállásának több mint 40 éve alatt csaknem 6000 filmet készített, kiadványainak durván a fele jutott el a nemzeti könyvtárba.</p> <p style="text-align: justify;">A művelődési miniszter 17/1986-os kötelespéldány-rendelete értelmében a diafilmek a könyvekhez hasonlóan kötelezően megőrzendő, információhordozók lettek.</p> <p style="text-align: justify;">A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat budapesti szervezetének szemléltető-eszköztára</p> <p style="text-align: justify;">A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat a tudományok népszerűsítésével foglalkozó értelmiségi szervezet. Elődjének tekinthető az 1841-ben alapított Természettudományi Társulat, majd ennek jogutódja a Társadalom és Természettudományi Társulat, mely jelenlegi nevét 1958-ban vette fel.</p> <p style="text-align: justify;">Még TTIT korában, az 1950-es évek elején a szervezet megrendelésére több, nagy szériában előállított ismeretterjesztő szalagos diafilm készült. A kötött tematikájú és szövegű képsorozatok a 60-as évek elejére elégtelennek mutatkoztak a TIT előadások tartásánál és ezért megkezdték az egyedi diafelvételekből álló gyűjtemény kialakítását.</p> <p style="text-align: justify;">A 90-es évek elejére a szemléltetőtár 84.000 felvételt tartalmazó állományával az ország legnagyobb diakészletét tudhatta magáénak. A tár anyagának építését a társulat előadói végezték. A szervezet bízta meg őket egy-egy sorozat kép-és szöveganyagának összeállításával, elkészítésével. A TIT Természettudományi Stúdiójának minden diakiadványát is beszerezték.</p> <p style="text-align: justify;">A tár szolgáltatásainak részletes ismertetője 1978-ban jelent meg – ebben olvashatjuk Koncz Márta bevezető szavait: „...minden diapozitív... nyilvántartásához, föllelhetőségéhez és kölcsönzéséhez hasonló mennyiségű adat kell, mint egy könyvéhez, a munkát összesen ketten látják el (a tárban) míg egy hatvanezer kötetes könyvtárban legalább hatan dolgoznak. És van még egy súlyos tehertételünk: az, hogy a könyvtártudomány évszázados tudomány, amit főiskolán tanítanak, diatudomány azonban nincs; nincsenek meg a nyilvántartás, osztályozás, kölcsönzés kialakult törvényei, gyakorlatból következő szabályai; nemcsak nálunk, tudomásunk szerint egyenlőre sehol a világon...Ennek ellenére, a szemléltetőtár valóságos szellemi műhely ahol kitűnő szakemberek találkozhatnak, cserélhetik ki tapasztalataikat és bennünket is segítenek tanácsaikkal.”</p> <p style="text-align: justify;">A tájékoztató kiadvány szerzője akkor még meglévő valós hiányosságot említ, hiszen a nemzetközi szabványok és ajánlások az állóképek bibliográfiai leírásáról magyar nyelven nem voltak hozzáférhetőek. A feldolgozási, feltárási segédletek először 1981-ben jelentek meg az Országos Széchényi Könyvtár gondozásában. Ugyanakkor naivitás a témában önálló diatudományról beszélni, hiszen a könyvtár feladata évszázadok óta az ismereteket rögzítő dokumentumok gyűjtése, rendszerezése, feltárása és szétsugárzása volt. Míg korábban elsősorban a papír szolgált leginkább az ismeretek rögzítésére, ma már szinte mindenki előtt világos, hogy a dokumentumok egyre szélesedő skálája (dia, film, videó, hangfelvétel, számítógépes adattárolás) hordozza a mindennapi élethez szükséges információhordozókat. Ezek befogadója, integrálója a könyvtár, de napjainkra kiválni látszik belőle a számítógépes digitális információkat őrző és szolgáltató új nemzeti intézmény. A patinás ismeretterjesztő szervezet diakép gyűjteménye 2009-ben az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum állományába került.</p>http://dia.osaarchivum.org/public/index.php/lightbox/js/filmstrips/002996/lib_css/index_popup.css?html=152010-08-16 11:51:32<p><img title="nagyuzemi [nagyuzemi.jpg]" src="../public/pictures/000010" alt="nagyuzemi [nagyuzemi.jpg]" width="168" height="217" />Az üveg diapozitívok használatától szórványos kísérleteket nem számítva a szalagos diafilmek tömeges gyártásáig csaknem 5o év telt el. A nagy sorozatban megjelenő kópiákat a Magyar Fotó Állami Vállalat Dia-osztálya készítette 1948-tól, elsősorban az akkoriban szép eredményeket felmutató szabadművelődés vetítettképes előadásinak illusztrálására. 1951-ig 102 féle, 1952-53-ban 162 új film készült összesen 50 000 példányban. A megjelent kiadványok közül 4 cím volt színes. A korabeli népművelési munka segítésére készült kiadványokat először a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium szakosztálya, majd a Népművelési Minisztérium ugyanezzel a feladattal megbízott munkatársai szerkesztették, bevonva a téma korabeli szakértőit. A Népművelési Minisztérium 1954 őszén a Magyar Fotó Dia-osztályát megszüntette, és jogutódjaként megalapította a Magyar Diafilmgyártó Vállaltot. ( A Magyar Fotó 1956-tól a Magyar Távirati Iroda önálló szervezeti egysége lett.) Eredetileg azzal a céllal hozták létre az új gyártót, hogy elsősorban a Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megrendelésére ismeretterjesztő előadásaihoz, a községi, városi népművelési munkához, a politikai és tömegszervezeti agitációhoz valamint a közoktatás számára nagy sorozatban készítsen diafilmeket. Ezzel a tevékenységgel párhuzamosan – a lángmentes filmnyersanyag bevezetésével (1953) – megkezdődött a mesediafilmek nagyarányú gyártása.</p> <p>A fokozatosan kialakuló új műfaj, a televízió megjelenése előtt a házi mozi szinte kizárólagos formája volt.</p> <p>Mielőtt megismerkednénk a dokumentumtípus műfajának sajátosságaival, annak időközbeni változásaival, kísérjük figyelemmel a kiskereskedelmi forgalomban megjelent diafilmek kiadásnak alakulását. Ennek alapját képezheti a kereskedelmi árjegyzékek sora:</p> <p>A táblázat a kereskedelmi forgalomban beszerezhető diafilmekről az MDV árjegyzékei alapján</p> <p> </p> <p><strong>Mesediafilmek            Ismeretterjesztő diafilmek            Összesen</strong></p> <p>ff.            sz.            együtt            ff.            sz.            együtt</p> <p>1952-53            27            4            31            131            -            131            162</p> <p>1958            69            136            205            160            34            194            399</p> <p>1966            83            181            268            205            52            257            525</p> <p>1967/a            93            195            288            243            91            334            622</p> <p>1967/b            101            217            318            243            85            328            646</p> <p>1968            101            305            406            304            99            403            809</p> <p>1969            102            222            342            248            140            388            730</p> <p>1971            102            225            327            242            112            254            681</p> <p>1972            102            204            342            246            160            406            748</p> <p>(1973)            102            238            340            185            169            354            694</p> <p>(1974)            102            238            340            246            164            380            720</p> <p>(1975)            74            210            284            156            156            312            596</p> <p>(1976)            74            226            300            156            175            328            628</p> <p>(1977)            74      233            307            149            189            338            645</p> <p>(1978)            -        205            205            116            174            290            492</p> <p>(1979)            -            -            192            108            193            301            493</p> <p>(1980)            -            -            204            99            187            271            479</p> <p>(1981)            -            -            218            84            166            250            468</p> <p>(1983)            -            -            274            71            190            261            464</p> <p>(1985)            -            -            311            111            275            368            679</p> <p>(1986)            -            -            328            41            156            297            625</p> <p>(1987)            -            -            312            45            169            314            626</p> <p>(1988-89)       -            -            332            39            245            284            616</p> <p> </p> <p>A táblázat adatait összefoglalva leolvashatjuk, hogy a legtöbb cím 1968-ban volt beszerezhető a Diafilm Mintaboltban 809 féle. A legkevesebb természetesen 1952-53-ban az indulás éveiben. A mesediafilmek választéka némiképp meghaladja az ismeretterjesztő kiadványok számát. Kivétel csupán az 1972-es év.</p> <p>1952-53-ban színes kivitelben még ismeretterjesztő összeállítást nem gyártottak. 1958-ra 34 az e műfajba tartozó film. 1976-tól a színes ismeretterjesztő kiadványok száma meghaladja a fekete-fehér tekercsek számát. Az utóbbiakból 1986-ra már csak 41 cím maradt. Az 1975-ös évtől a többrészes, normál képkockás filmek egy szalagon, tehát részenként nem külön csomagolásban kerülnek forgalomba. 1978-tól a vállalat megszünteti az eredetileg színes grafikák alapján kiadott fekete-fehér változatokat, melyek megjelentetésének elsősorban anyagi okai voltak az 1950-es években, mivel a fekete-fehér nyersanyag harmadába került mint a színes és elsősorban a filmek falusi terjesztését szolgálta. 1967-től jelennek meg kereskedelmi forgalomban az ismeretközlő kiadványok leica, keretezhető és igényesebb vetítő-berendezéseken bemutatható formái. Tíz év múlva minden ismeretterjesztő összeállítás leica méretben is kiadásra került.</p> <p>Természetesen ezek a változások, a gazdasági megfontolásokon túl, elsősorban a film- és fotókémiai ipar fejlődését tükrözik, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a színnek, mint esztétikai tényezőnek, és mint információhordozónak a szerepét.</p>http://dia.osaarchivum.org/public/index.php/lightbox/js/filmstrips/002996/lib_css/index_popup.css?html=142010-08-16 11:50:19<p style="text-align: justify;"><img style="float: left;" title="szemlelteto [szemlelteto.jpg]" src="../public/pictures/000009" alt="szemlelteto [szemlelteto.jpg]" width="145" height="110" />Az iskolán kívüli oktatás-nevelés felkarolása érdekében a szabadművelődés igényeihez kapcsolódva az 1930-as évek második felében a megyék többsége rendelkezett szemléltető-eszköztárakkal. Állományuk nagyjából megegyezett, ez derül ki a Magyar Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium Központi, és a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Népművelési Bizottsága diapozitív-jegyzékeinek összehasonlításából (címek, kockaszám). A Komárom megyéből fennmaradt katalógus érdekessége az, hogy viszonylag jelentős mennyiségű filmnyersanyagra készült diapozitívről számol be.</p> <p style="text-align: justify;">1942-ben jelent meg a „Kimutatás a Komárom vármegye Iskolánkívüli Népművelési Bizottságának birtokában lévő vetíthető film és üvegdiapozitív képsorozatokról az oktató és szórakoztató filmekről”- a füzet összeállítója Wiesenbacher József népművelési titkár.</p> <p style="text-align: justify;">A kis jegyzék 16 szakcsoportban vallás, hazafias nevelés, történelem, irodalom, földrajz, néprajz, mezőgazdaság, sport, egészség, kereskedelem, mechanika, fizika, geológia, őslénytan, természetrajz témakörben 517 összeállítás címét tartalmazta. Mivel ezek az összeállítások egyben önálló diaképek is voltak a tár 18.975 dialemezzel rendelkezett. Az állomány 90%-a filmnyersanyagra fotografált képekből állt. A diasorozatokat a megye pedagógusai, népművelői díjmentesen kölcsönözhették 8 napra. Az érdeklődők alkalmanként 4-5 sorozatot is igényelhettek. Mivel az összeállítások 1 példányban álltak rendelkezésre, levélben történő kérés esetén több címet is meg lehetett nevezni, hogy az kérések teljesíthetők legyenek. A jegyzék 35 mesesorozatot is mertetett (Hófehérke, Hüvelyk Matyi, Robinson, Az utolsó mohikán stb.) A film-diapozitívokhoz mellékelt kölcsönzési feltételekből az is kiderült, hogy a képekkel óvatosan kellett bánni és legfeljebb 20 másodpercig lehetett egy felvételt szemlélni, utána ajánlatos volt újat bemutatni, nehogy a felmelegedett film az átvilágítás hője következtében rongálódjon vagy balesetet okozzon.</p> <p style="text-align: justify;">A II. világháború éveiben a törékeny gyűjtemények többsége megsemmisült, vagy a későbbiekben szándékos rongálásnak esett áldozatul.</p>http://dia.osaarchivum.org/public/index.php/lightbox/js/filmstrips/002996/lib_css/index_popup.css?html=132010-08-16 11:48:00<p style="text-align: justify;"><img style="float: left;" title="gyujtemeny [gyujtemeny.jpg]" src="../public/pictures/000006" alt="gyujtemeny [gyujtemeny.jpg]" width="183" height="195" />A hazai oktatásügy és iskolán kívüli művelődés, ismeretterjesztés egyik kevéssé ismert alakja Szeghalmi ( eredeti nevén Sennovitz ) Gyula (1876-1963) Szegeden született. Esztergomba járt tanítóképzőbe. 1902-től a békés megyei Szeghalmon tanított. A tanítás mellett írt tankönyvet, végzett történelmi, földrajzi kutatásokat. Már diák korában megírta amatőr fényképészeknek szánt összefoglaló művét. A kézikönyv 1906-os kiadása „Amatőr fényképészek könyve” címen jelent meg, s korának egyik legjobb fényképészeti tárgyú kiadványa volt. Terjedelme 350 oldal, album alakú, 248 szövegképet és 19 műmellékletet tartalmaz. A munka a hazai és külföldi szakértők, kritikusok tetszését is megnyerte.</p> <p style="text-align: justify;">A kötetben külön fejezetet szentel a diafelvételek készítésének, színezésüknek, valamint a vetítésnek. Ebben a részben különböző módokat ajánl arra, hogyan lehet az emulzióval bevont üveglemezen kék és barna tónusú képeket, tehát még nem igazi színes felvételeket készíteni. Szól az alapszínek törvényeiről, ismerteti a színek jellemző tulajdonságait, tanácsot ad a festékek beszerzéséhez. A legnagyobb gondot a színezés műveletének leírására fordítja. A lemezeket 20-30 percig vízben kell áztatni, hogy az emulziós réteg átnedvesedjen. A fölösleges vizet itatóssal kell eltávolítani. A még nedves rétegre kell felhordani a színeket, a híg festékoldatot. Először a világos színekkel kell a műveletet kezdeni és haladni a sötétebb részek felé. tanácsokat ad a képek kompozíciójának megfelelő festésmódokra. A színezés és száradás után a képek nagyságának megfelelő, kaucsuk-oldattal kezelt üveglapot kell papírcsíkokkal a képekhez ragasztani. Külön könyvecskét adott ki „A vetítőgép és a vetítés” címen. Ebben az írásában részletes útbaigazítást ad a korabeli gépekről, azok tartozékairól, és a vetítés technikájáról. Diafelvételek készítésével is foglakozott, és témájában, kivitelezésében figyelemreméltó árjegyzéket jelentett meg „Vetíthető diapozitív képek Az iskolán kívüli szemléltető oktatáshoz felhasználható képek legkimerítőbb jegyzéke” címmel (1914). A kis árjegyzék 80.000 diaképet tartalmazott, több száz tematikai csoportosításban. A képek földrajzi, történelmi, technikai és művészeti összeállítások voltak. Portékáját 50%-kal olcsóbban forgalmazta mint az Uránia Részvénytársaság. Ügyfelei kérésére nem csak árjegyzéket, hanem mintadarabokat is küldött. Vállalkozott arra is, hogy mások negatívjai alapján diaképeket készítsen. 1929-ben pótlapot adott ki jegyzékéhez. Az ajánlott képeket, amelyeket az érdeklődők olcsón és gyorsan kaptak kézhez, főképp korabeli albumokból, könyvekből fényképezte ki, de volt közöttük több ezer saját felvétele. Nyaranta ugyanis nagy fotós túrákat tett Európa számos országában. Diakiadványaihoz például feldolgozta Alfred Brehm: Az állatok világa 10 kötetének 6000 ábráját, vagy Szilágyi: A magyar nemzet történetének 2000 illusztrációját. Színezett képeket készített Lambrecht Kálmán: Az ősember című könyvének 150 ábrájáról. A korabeli tudományos rekonstrukciók színezését fantáziájára bízta. (Érdemes megemlíteni: A Magyar Diafilmgyártó Vállalat kiadásában 1958-ban megjelent „Az ember származása” című diafilmjében az összeállító dr. Malán Mihály, a Nemzeti Múzeum akkori osztályvezetője, szintén felhasználta Lambrecht 1926-ban kiadott monográfiájának ábráit.)</p> <p style="text-align: justify;">Természetesen Szeghalmi jegyzékéből sem hiányoztak a diaműfaj mesekiadványai, fekete-fehér és színes kivitelben megrendelhették az érdeklődők Hófehérke, Csipkerózsika, Csizmás kandúr, Jancsi és Juliska, Hamupipőke stb. történetét.</p> <p style="text-align: justify;">Diaképeivel számos elismerést szerzett. Így 1910-ben Békéscsabán az általános tanítóegyesületi, 1921-ben Szegeden a Békés-bánáti tanítóegyesületi közgyűlésein. Gyakran vásároltak tőle diapozitívokat múzeumok, tanfelügyelőségek. Levélben dicsérte meg képeit a Nemzeti Múzeum régészeti osztálya, valamint a Szépművészeti Múzeum igazgatója is. Az elismeréseket tartalmazó leveleket egész élete során őrizte. Diapozitívjainak jelentős része ma a szeghalmi helytörténeti gyűjteményben (Sárréti Múzeum) megtalálható. Ugyanitt lelhető fel közgyűjteményeink közül a fentebb ismertetett nevezetes árjegyzék.</p> <p style="text-align: justify;">Tény, hogy Szeghalmi, korának lehetőségeit és adottságait szinte teljesen kihasználva előfutára és terjesztője volt a mai korszerű eszközökkel rendelkező ismeretterjesztésnek.</p>http://dia.osaarchivum.org/public/index.php/lightbox/js/filmstrips/002996/lib_css/index_popup.css?html=122010-08-16 11:40:28<p><img style="float: left;" title="hopp [hopp.jpg]" src="../public/pictures/000008" alt="hopp [hopp.jpg]" width="116" height="142" />Témánk szempontjából figyelmet érdemel Hopp Ferenc (1833 – 1919) munkássága. A róla elnevezett Kelet – ázsiai Művészeti Múzeum alapítója 1833-ban született a morvaországi Fulneken, ahol apja sekrestyés volt. Szülővárosában végezte az elemi iskolát és a gimnázium néhány osztályát. Tizenhárom éves korában Pestre került, 1845. július 19-én belépett az itáliai származású Calderoni István optikus üzletébe, mint tanuló. Itt kitanulta az optikus szakmát, 1851-ben felszabadult. Néhány év kivételével az egész életét a cégnél töltötte, előbb mint alkalmazott, később mint társ, végül, mint tulajdonos. Fontosak életében azok az évek, mialatt a Calderoni-üzlet tanulójaként a pesti kereskedelmi iskolát látogatta, majd később az az idő, amit Bécsben, a császárvárosban töltött (1857-1861). A kiegyezés után, Eötvös József kultuszminisztersége idején cége kizárólagos jogot kapott az iskolai és iskolán kívüli oktatás taneszközeinek előállítására. Magánélete, munkája közéleti szereplése a XIX. századi kapitalista fejlődés tipikus karrier-története.</p> <p>Hopp Ferenc hosszú és tevékeny munkássága során négyszer utazta körül a világot. 1903-as, harmadik utazásáról 70 évesen, 1904. március 24-én vetített-képes előadást tartott a Magyar Földrajzi Társaság tagjai számára. Ez önmagában nem meglepő jelenség, hiszen ebben az időben szép számmal akadtak, akik vállalkoztak hasonló beszámolóra, azonban a Földrajzi Közlemények 32. évfolyamának 5. füzetében megjelent az előadás teljes szövege. Ebből megtudhatjuk, hogy az előadáson 170 saját készítésű diaképet is vetített. Felvételei közül illusztrációként 47-et mutat be a folyóirat. Olvasva beszámolóját, részesei lehetünk egy korabeli utazás élményt adó felidézésének.</p> <p>Diafelvételeinek egy kis töredéke, mely között több sztereó üveglemez is akad, megtalálható ma is az Andrássy úti palotában lévő múzeum fotótárában. Sajnos az üveglemezek túlnyomó részének hiánya nem teszi lehetővé a hajdanvolt előadás képi oldalának teljes rekonstruálását.</p>http://dia.osaarchivum.org/public/index.php/lightbox/js/filmstrips/002996/lib_css/index_popup.css?html=112010-08-16 11:32:22<p style="text-align: justify;"><img style="float: left;" title="urania [urania.jpg]" src="../public/pictures/000007" alt="urania [urania.jpg]" width="201" height="238" />A XIX-XX. század fordulóján működött Budapesten egy tudományos ismeretterjesztő egyesület Uránia néven. Az egyesület 1897-ben alakult, első nyomtatott alapszabálya 1900-ból való. Induló tőkéje 1898 november 30-án 500.000 korona, fő tevékenységi köre népszerű előadások, felolvasások tartása volt. Tevékenységéhez kapcsolódva épült meg az Uránia Tudományos Színház. A színház épületének tetőteraszán forgatták az első magyar játékfilmet a Táncot (1901). Az Uránia elsősorban diapozitív- sorozatokat gyártó és kölcsönző intézményként vitt fontos elemet a hazai szabadoktatás (felnőttnevelés) rendszerébe. A diapozitív-sorozatokat vetítőgépekkel együtt lehetett bérelni. A vidéki előadásokhoz 1907-ben már 54 féle programot ajánlottak. A gépkölcsönzésekhez mellékelt kezelési útmutató tanácsokat adott a helyszínek, termek berendezéséhez, valamint 100-150 fő befogadására alkalmas helyiségek alaprajzát is közölte, miképp célszerű a nézőket ültetni, hol helyezkedjen el az előadó, hová kerüljön a vetítőkészülék.</p> <p style="text-align: justify;">1911-ben megjelent katalógusában 40.000 diaképet ismertetett. Az igen szép kivitelezésű árjegyzékben az érdekesebb sorozatok felvételeiről reprodukciókat is mellékeltek. A szövegkönyvek megírására a kor legjelesebb szakértőit, egyes tudományok művelőit kérte fel az egyesület. Az egyik népszerű vallási felolvasás 100 vetíthető üveg-fényképpel Jézus életéről és tanításairól szólt – Hock János munkája, „...e képsorozathoz hazánk egyik legékesebb szavú és legfényesebb tollú egyházi írójával készíttettünk kísérőszöveget, hisszük, hogy a vallás elvont igazságának szívet és elmét egyaránt meghódító ismertetésére a legkipróbáltabb eszközöket nyújthatjuk”-írta a korabeli ismertető. A százképes sorozat és szövegkönyv ára 106 koronába került. Az ismeretterjesztő összeállításokon, képeken kívül a jegyzék tartalmazta Zichy Mihály Madách és Arany műveihez készített illusztrációinak diaképeit, melyek az Athenaeum részvénytársaság könyvkiadójának engedélyével jelentek meg. Ezenkívül számos mese és életrajzi feldolgozás is szerepelt a jegyzékben.</p> <p style="text-align: justify;">Az Uránia dialemezeit és felhasználhatóságukat az irodalomtanítás szolgálatában Perényi Adolf ismertette az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny 1912. évi 13. számában. Szinte fenntartás nélkül támogatta az Uránia darabokat, és azok képzőművészeti nevelő hatását értékelte nagyra.</p> <p style="text-align: justify;">Az egyesület élén kezdetektől fogva Molnár Viktor miniszteri tanácsos állt. Tevékenysége, írásai és megnyilatkozásai alapján megállapítható, mindent megtett annak érdekében, hogy az alapjaiban üzleti vállalkozás gazdaságossági, nyereségességi szempontokon túlmutató ismeretterjesztő és kulturális tevékenység maradjon.</p> <p style="text-align: justify;">Az egyesület fővárosi előadásait a már említett színházban – a mai Uránia Moziban – tartották egészen 1922-ig, amikori is az ismeretterjesztő tevékenység végleg megszűnt. Az ismeretterjesztő előadások hangulatát Karinthy Frigyes is megörökítette „Az így írtok ti” kötetében”, A bőr „című paródiájában. Az Uránia Szemléltető Taneszközök Gyára Részvénytársaság kiadói tevékenysége serkentőleg hatott az országban működő más gyártókra és a diafelvételek készítésével foglalkozó magánszemélyekre. Az Uránia szoros munkakapcsolatban állt a Calderoni és Erdélyi tanszergyártókkal, valamint a korszak egyik legjelentősebb fényképészével Klösz Györggyel.</p> <p style="text-align: justify;">Az egyesület és a hozzá kapcsolódó részvénytársaság történetének elemző feltárásával a nevelés-és művelődéstörténet egyaránt adós.</p> <p style="text-align: justify;">„Szemléltető oktatás vetítő gépekkel” címmel Matskássy József főreál-iskolai igazgató számolt be a párizsi világkiállítás alkalmából a francia tanszermúzeum tevékenységéről, melynek célja a szemléltető vetített képes előadások elterjesztése Franciaország egész területén. „ A múzeum egyik alosztálya kizárólag a vetíthető képek közvetítésével foglalkozik” – írja a szerző – „ a gyűjteményes anyag két részből áll: 1. a vetítésre alkalmas diapozitív üveglemezekből és 2. a képek magyarázatát adó nyomtatott füzetek gyűjteményéből. A diapozitív gyűjtemények négy főcsoportra oszlanak és ezek mindegyike ismét csoportokra. Egy-egy alcsoport 25-30 képet tartalmaz... és anyagát... a tanszermúzeum maga emeli ki. Az így beállított képek sorozata állandó, és az azt igénybe vevő fölolvasó azon nem változtathat. A vetíthető képek négy fő csoportja: A./ Történelem és szépművészetek. B./ Földrajz és utazások. C./ Természettudományok. D./ Vegyesek... Az intézmény maga csak legújabb keletű, nem több öt évesnél és rohamosan fejlődik. Szerény kezdetből kiindulva az oktatásügyi miniszter áldozatkészsége és támogatása, de a népművelés iránt érdeklődő magánosok pártfogása következtében is oly lendületet nyert fönnállásának rövid ideje alatt, hogy most már a téli hónapokban néha a napi küldemények száma 200 sorozatra is emelkedik és ezek Franciaország legtávolabb eső vidékeire is címeztetnek”...</p> <p style="text-align: justify;">...Az „Uránia” tudományos társulat a vetítő gépekkel való szemléltetésoktatásnak hazánkban való meghonosításával nagy érdemeket szerezne kulturális haladásunk körül, s ha az eszméit tényleg megvalósítja, a magyar tanítókban bizonyára hasznos és megbízható munkatársakat fog találni. Ez is hatásos módja volna annak, hogy a nép tanítói befolyásban és tekintélyben gyarapodjanak a tanulni és okulni szíves-örömest akaró nép előtt.” – fejezte be jelentését Matskássy igazgató. Írása megjelent a Néptanítók lapja 1901. évi 21. számában.</p> <p style="text-align: justify;"> </p> <p style="text-align: justify;"><strong>A Falu Urániájának tevékenysége </strong></p> <p style="text-align: justify;">A falusi lakosság körében kezdte meg ismeretterjesztő munkáját 1926-ban a Falu Urániájának nevezett társaság. A budapesti székhelyű vállalkozás önálló filmlaboratóriummal is rendelkezett. 1928-ban adta közre a „Mit mond a falvak közönsége a Falu Urániája előadásairól” Eredeti nyilatkozatok hiteles másolatai c. füzetkéjét. A füzet előszavából idézünk:</p> <p style="text-align: justify;">„Egészen új utakon indult el a Falu Urániája kitűzött célja felé. Rendszerét arra az általánosan ismert tapasztalatra építette, hogy az előadásnak szemléltető képekkel kisérése megsokszorozza az élőszó hatását és sokkal maradandóbbá teszi annak benyomásait. Elsősorban tehát olyan, egészen kis terjedelmű vetítőgépet szerkesztett, amely a súlyos, törékeny és nehezen szállítható üveg diapozítivek helyett filmtekercseket, komplikált fényforrások helyett villamos akkumulátort használ és ezáltal a technikai nehézségeket teljesen kiküszöbölve, lehetővé teszi a tömeges vándorelőadások megrendezését. Ezzel a készülékkel kezdte meg nemes munkáját a Falu Urániája és nem is egészen két év alatt központi előadói segítségével 3668 ingyenes vetítettképes előadást rendezett szerte az országban. Ez idő szerint 12 központi előadó működik közre ugyanennyi teljes gépi felszereléssel az előadásoknál.”</p> <p style="text-align: justify;">Az ismeretterjesztő munka kiterjedt a talajművelés, a műtrágyázás, az állat és növényvédelem valamint a mezőgazdasági termelékenység növelésének kérdésköreire. A mezőgazdasági ismereteken túl a Falu Urániája gondot fordított a hazafias és valláserkölcsi nevelésre. Sikeresek voltak a magyar történelem eseményeit, híres személyeit, különösen Mátyás király életét bemutató meséket és mondákat ismertető vetítései. Több mint 1600 településen mutatták be a Magyar Golgota című irredenta előadást mellyel az volt a céljuk, hogy felrázzák a falvak lakosságát az ország megcsonkításával szemben támasztott közömbösségből. Az ismeretterjesztő társaság ez irányú működését rögzítő kiadvány a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium Országos Tanügyi-és Pedagógiai Tárából került 1939-ben az Országos Széchényi Könyvtárba.</p>http://dia.osaarchivum.org/public/index.php/lightbox/js/filmstrips/002996/lib_css/index_popup.css?html=102010-08-16 11:22:28<p style="text-align: justify;"><img style="float: left;" title="testkep [gyujtemeny.jpg]" src="../public/pictures/000005" alt="testkep [gyujtemeny.jpg]" width="131" height="140" />A Székesfővárosi Pedagógiai Filmgyár - a Magyar Tanítók Otthonának kezdeményezésére - a Kinizsi utcában (a mai Kultiplex épületében) működött 1913-tól 1931-ig. Az anyagi gondokkal küszködő vállalkozást 1931-ben a Magyar Filmiroda Rt. vásárolta meg. A feltételezhetően fővárosi támogatással működő intézmény munkájáról és az elkészült oktató mozgófilmekről rendszeres tájékoztatást nyújtott a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium Oktatófilm Kirendeltségének Közleményei c. értesítő a későbbiekben is. A pergőfilmeket bemutató módszertani kiadvány helyt adott a diavetítés kérdéskörének is. 1936-ban vita bontakozott ki a témában: <em>Megálljon vagy ne álljon meg </em>illetve <em>Mozgó vagy állókép </em>című cikkekben vitáztak a szerzők az állóképvetítés metodikai kérdéseiről. A cikksorozat végül a címben feltett kérdésre, hogy mozgó <em>vagy </em>állókép, a mozgó <em>és </em>állókép választ adta.</p> <p style="text-align: justify;">A közlöny Budapest Főváros Filmoktatása rovatában hosszabb cikket közöl Haiduczki József tollából <em>A diapozitív </em>címmel. A következőkben csaknem teljes terjedelmében közöljük az írást:<br /> <br /> "A diapozitív<br /> Amikor a diapozitívek ügyét ezen a helyen szóváteszem, számítanom kell arra, hogy maga a cím is két kérdést válthat ki az olvasóból. Az egyik, hogy mennyiben tartozik ez a kérdés az oktatófilmek problémái közé, a másik pedig: nem kopogtatok-e nyitott ajtón azzal, hogy olyasmit propa­gálok, ami már megvan. Ugyanott, ahol oktatófilmjeinket kezelik, az üveg-diapozitívek tízezrei és fílmdiatekercsek ezrei várják, hogy az iskolai mun­kába beállítsuk őket. Rövidesen befejeződik az összegyűjtött hatalmas anyag rendezése, elkészülnek a jegyzékek, és minthogy a főváros jól ellátta iskoláit üveg- és filmdiapozitív- veti- tőkkel, semmi akadálya sem lesz e nagy értékű szemléltető eszköz hasznosításának.</p> <p style="text-align: justify;">Az első kérdésre könnyebb a válasz. Ha meglévő oktatófilmjeinket abból a szempontból is átvizsgálnánk, mennyi bennük az olyan részlet, ami állóképen ugyanúgy bemutatható lenne, tapasztalnunk kellene, hogy még a "legfilmszerűbb" filmekben is bőven van belőle. És ez egyáltalán nem hiba, mert ha folyamatot, történést mutat is a film, meg kell mutatnia azt is, mi az, és milyen az, amivel a folyamat történik, alakbeli tulajdon­ságokat pedig csak mozdulatlan képeken szemlélhetünk zavartalanul. Mégis, ha ez a revízió szigorú lenne, nem egy filmről ki lehetne mutatni, hogy mondanivalóit, legalább is azok nagy részét, állóképek sorozatával éppen olyan jól ki lehetett volna fejezni.</p> <p style="text-align: justify;">Ha tehát a jövőben a filmtémák kiválasztásánál erre a szempontra fokozottan tekintettel leszünk, elérhetjük, hogy még a korlátozott anyagi lehetőségek mellett is nagyobb számban juthatnak a megvalósításhoz azok a témák, melyek különösképpen csak filmen mondhatók el.</p> <p style="text-align: justify;">Sokan és sokszor rámutattak már a film és állókép különbségeire, különösen azt a belső hatást vizsgálva, melyet szemléletük kelt. E különb­ségek felsorolásai - rendszerint, mert filmesztétikusoktól erednek - többnyire csak azokat a tulajdonságokat tartalmazzák, melyek a filmben megvannak, az állóképből hiányoznak, tehát amelyek a film fölényét dom­borítják ki. Az állóképnek azonban ritkán akadt védőügyvédje, aki kimu­tatta volna, hogy vannak ennek is tulajdonságai, még pedig pozitív tulaj­donságok, amilyeneket a film nem tud felmutatni. Pedig két ilyen tulajdon­sága is van.</p> <p style="text-align: justify;">Egyik ez: az ábrázolt tárgy moccanás nélkül' egyhelyben áll. És ez nemcsak negatív tulajdonság, azaz a mozgás hiánya, mert aktív ténykedés például az is, ha a katona vagy tornázó diák "vigyázz!"-ban áll. A másik pedig, hogy ez a mozdulatlanság addig tart, amíg a szemlélő akarja.</p> <p style="text-align: justify;">Mindkettő szükséges ahhoz, hogy alakbeli tulajdonságokat, különösen a részletekét alaposan megfigyelhessük. Mindenki ismeri azt a kényelmet­lenséget, amivel valamely rázós járművön az olvasás jár. Több példára talán nincs is szükség, de megemlítem még, mit jelent, ha valaki étkezőkocsiban levest kanállal próbál enni, hogy példázzam, mennyire szükséges a szellemi táplálkozásnál is a nyugalom.</p> <p style="text-align: justify;">A film is sokszor nyújt mozdulatlan képet. Az időtartamot azonban az operatőr vagy a vágó (cutter) szabja meg. Ők nem tudhatják előre, hogy adott esetben, az osztályban mennyit szándékszik a tanító a képnél időzni, sőt még a tanító, tanár is kénytelen tekintetbe venni a tanulók felvevőképességét és figyelniük élénkségét vagy lankadását.</p> <p style="text-align: justify;">Ez a felismerés nem új. Az oktatófilmek vetítőgépeinek elsőszerkesztői már keresték a szerkezeti megoldást, hogyan lehet a filmet a tetszésszerinti kockánál megállítani. Sok gépnél sikerült is, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a vetítő tanár, tanító ezt a legritkább esetben vette igénybe. Sok apró oka lehetett ennek, például néhány kellemetlen tapasztalat; az éppen megálló kocka mozgási életlenséget mutatott, zavaró tisztátlanság vagy sérülés volt rajta. Legfontosabb ok azonban pszichológiai volt: a filmtől történést várunk, folyamatot, és a vetítőnek "nem volt szíve hozzá", hogy a folyamat tempóját megakassza.</p> <p style="text-align: justify;">Ha a vágó hosszabbra veszi is az olyan jelenetet, amelynél előre­láthatólag érdemes a megfigyelésre több időt adni, a néző ezt nem tudhatja előre, esetleg kellemetlen tapasztalatai lehetnek már, ezért vagy siet a meg­figyeléssel és akkor figyelése kapkodó, rendszertelen, tehát felületes lesz, vagy pedig hozzá sem kezd, hanem várja a folytatást. Minthogy pedig ez nem következik be mindjárt, addig is - unatkozik. A másodszori vetítés ugyan segít ezen a bajon, de időveszteséggel jár, különösen az áttekercseléshez és újrafűzéshez szükséges 5-6 perc miatt.</p> <p style="text-align: justify;">Vannak tehát esetek, amikor a diapozitív alkalmasabb szemléltető­eszköz a filmnél. De arra a kérdésre, hogy mikor melyik az alkalmasabb, nem válaszolhatunk akkor, ha csak a röviden megnevezett téma van meg­adva. Tisztában kell lenni, mi a célunk a szemléltetéssel. Például a téma; egy város épületei. Ha az épületképek csak a köztük folyó élet kereteit alkotják, vagy ha összképet akarunk adni a város építészeti kultúrájáról, alkalmasabb a mozi. De ha az egyes épületek stílus- és szerkezetbeli sajá­tosságait akarjuk szemléltetni, a diapozitív lesz a hasznosabb.</p> <p style="text-align: justify;">Mindkét esetnek lehetnek kivételei is. Képzőművészeknek sikerült már, az ókortól a mai napig számtalanszor, mozgást, virágzó életet érzékeltetni­ mozdulatlan műveiken, ugyanígy a mozgás jól kiválasztott pillanat-fényképe is lehet jellegzetes az egész mozdulatra. Viszont mozdulatlan tárgyakat is jól jellemezhet a váltakozó nézőpontból vagy változó világításban­ felvett mozifilm (például dór oszloptörzs vagy épületreliefek, a nap különböző állásaiban, erős gyorsítással).</p> <p style="text-align: justify;">A diapozitív használhatóságát érdemes összehasonlítanunk a szem­léltető képekével is. Amellett a hátrány mellett, hogy szüksége van az elsötétítésre, értékes előnyei vannak: 1. maga az elsötétítés lehetővé teszi, hogy az összegyűjtött szemléltető anyagnak egyszerre csak egy darabja látható, a többi nem téríti el a figyelmet; 2. a vetített kép nagy mérete; 3. fényerős vetítés mellett szélesebb tónusskálája van, mint a rajznak, fest­ménynek, papírfényképnek. Az erős fények, mély árnyékok között részlet­dús közép tónusokban az objektum sokkal plasztikusabban, életteljesebben mutatkozik.</p> <p style="text-align: justify;">E közismert előnyök mellett mégis azt kell tapasztalnunk, hogy a vetített kép, mely a régi iskolai szemléltetésnek, valamint az ismeret­terjesztő előadásoknak állandó és hasznos eszköze volt, mind több pozíció­járól visszavonult, életerős és élelmes gyermeke: a mozi javára.</p> <p style="text-align: justify;">A fílm-diatekercseket például - úgy értesültem - csak öt-hat fő­városi iskola használta rendszeresen az utóbbi időben. Pedig ez a vetítés egyik legkorszerűbb módjának látszik. Szemben a nagyméretű üvegdiapozitívekkel, előnyei a könnyű kezelés és az osztályterem nagyságához alkalmazkodó méretek.</p> <p style="text-align: justify;">A mellőzésnek több oka lehet, de csak egyet emelek ki: köztudatunkban a diapozitív úgy áll, mint a mozi őse, annak primitív formája. A használata pedig: szükségmegoldás. Tanulók és felnőttek tréfá­san "mozi"-nak is becézik. Nem látszik tehát korszerűnek.</p> <p style="text-align: justify;">Kívánatos, hogy a köztudatba vigyük, hogy a diapozitív nem pótszer, hanem önálló külön műfaja a szemléltetésnek, melynek az egyéb módokkal szemben nemcsak hátrányai, de előnyei is vannak, valamint olyan alkalma­zási lehetőségei, melyekben valamennyit felülmúlják.</p> <p style="text-align: justify;">A "szükségmozi" tévhitét erősíteni látszik néhány külsőség. A film-diapozitívek képmérete, vetítési rendszere, feliratai, képkapcsolása külö­nösen hasonlóságot mutat a mozifilmmel. Sok tekercs úgy is készült, hogy képsorozatát kész filmek arravaló kockáiból állították össze. Mindez termé­szetesen még nem ok arra, hogy újabb vetítési módot és képméretet keres­sünk. Egyéb okokból azonban szükségesnek tartom ezt a kérdést is érin­teni, annak ellenére, hogy első pillanatra egyáltalán nem látszik aktuálisnak.</p> <p style="text-align: justify;">Adott helyzettel állunk szemben. A kérdést eldönteni látszanak azok az igen magas számokkal dolgozó leltári adatok, melyek a már meglévő tekercsek, egyéb diapozitívek, különböző vetítőgépek, valamint a befek­tetett munka értékét tartalmazzák. És akármilyen jó lehet egy újabb meg­oldás, szó lehetne-e arról, hogy az iskolafenntartó közületeket - még nor­mális pénzügyi helyzet mellett is - az áttérés újabb költségeivel terhel­hessük meg?! A válasszal csak messziről kerülgetve merek a kérdéshez közeledni.</p> <p style="text-align: justify;">Kiindulok egy tényből; feltalálták a természetes színű díapozítívet. Az a pedagógus pedig, aki már látott jó színes felvételt, nem juthat más meggyőződésre, mint hogy annak elsősorban az iskolában a helye. És az be is fog oda vonulni. A természetrajz, földrajz, rajz és a műalkotások ismer­tetése fel fog általa frissülni. De alig akad tárgy, mely hasznát ne vehetné, így meg lehet jósolni, hogy honnan, honnan nem, meglesz az iskoláknak a hozzávaló vetítőgépük. Legalkalmasabb képméretét a gyakorlat már ki­alakította: 24X36 mm, mely tehát a normálfilm két képét foglalja egybe. A színes diapozitív iskolai használata külön tanulmányt érdemel, néhány adatát csak azért sorolom még fel, mert méretét, vetítő- és fényképező­gépét különösen alkalmasnak hiszem arra, hogy a színtelen diapozitíveknél is azokat használjuk fel, a <em>továbbfejlesztés </em>folyamán. (Arra természetesen nem is gondolok, hogy a meglévő nagyértékű képanyagot és vetítőgépeket emiatt ne használjuk továbbra is, csak a további gyarapításukat tartom előnytelennek.)</p> <p style="text-align: justify;">A színes filmhez leginkább használt kis képfilmes fényképezőgép a színtelen fotografálásban is nagyon elterjedt már. Az olcsó típusú vetítő­gépek is alkalmasak arra, hogy 100 W-os tükrös lámpáikkal 1,5 méteres hosszabb méretű képet kellő fényerővel kivetítsenek. A képek tekercsről is vetíthetők, de alkalmasabb, ha egyenként két üveglap közé szereljük, mert így kevésbé kell féltenünk a vetítőlámpa melegétől. A meglévő film­diavetítőknél, minthogy a film ott szabadon fekszik, nem használhatunk ennyi fényt a zsugorodás veszélye nélkül. Az üveglapok mérete 5X5 cm, ebben tetszés szerint helyezhetünk el álló vagy fekvő helyzetű képet. E különálló képek sorozatai, ellentétben a filmtekercs képeivel, szabadon átcsoportosíthatók, más és más szükséglet és tanítási szempontok szerint. Mindezen okokból ezt a méretet és vetítési rendszert tartom a színtelen diapozitívekre nézve is a továbbfejlesztés folyamán legalkalmasabbnak.</p> <p style="text-align: justify;">Különböző szempontok szükségessé tették, hogy a képanyag egy központba gyüjtessék össze. Remélnünk lehet azonban, hogy ha nem is a közeljövőben, de idővel és a fokozatos fejlődés folyamán eljutunk ahhoz az ideális állapothoz, amelyben minden iskolának, sőt minden szertárnak meglesz a maga díapozítív-gyűjteménye. Meg lehet találni a módját annak is, hogy ezt a gyűjteményt maguk ez iskolák is fejleszthessék. Kevés az olyan iskola, melynek testületében ne akadna egy-két amatőr fényképező, aki szívesen fáradozna azon, hogy iskolája szertárait maga készítette diapozitívekkel gyarapítsa. Érteni kell ehhez a mesterséghez is, de a diapozitív készítése, különösen meglévő negatívról, nem bonyolultabb feladat, mint a papírra való másolás.</p> <p style="text-align: justify;">Naponta láthatjuk, mekkora képanyaggal jár be a mai tanár az órára. E képeket rendszerint a tanár és tanulók gyűjtik a legkülönbözőbb forrásokból. (Prospektusok, folyóiratok, képes mellékletek stb.) Az értékesebb­jeit érdemes lenne fényképezéssel diapozitívre vinni. Ebben a munkában a diák-fotókörök is szép munkaterületet találhatnának. Igen csekély a munkatöbblet, ha a pozitív másolatokat több példányban is készítjük. így csere útján is gyarapodhat gyűjteményünk.</p> <p style="text-align: justify;">Azoknak, akiknek az újabb méret bevezetésével szemben anyagi ter­mészetű aggályaik lennének, figyelmébe ajánlok néhány számadatot: egy színes felvétel, keretezve, tehát vetítésre kész állapotban, az amatőrnek 50-60 fillérjébe kerül. A színtelen természetesen jóval olcsóbb. Gyártási és adminisztratív költségek ezt felemelhetik 2-3 P-re. Ezzel szemben a rendszerint külföldről behozott szemléltető falikép értéke 4.50 pengőnél kezdődik, de gyakori a 8-9 pengős darabonkénti ár. Két ilyen 8-10 darab­ból álló sorozat árából már beszerezhető lenne egy jobb gyártmányú az újabb mérethez szükséges vetítőgép."</p> <p style="text-align: justify;">M. kir. Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium Oktatófilm Kirendeltségének Hivatalos Közleményei 7. évf. 3. sz. 88-91. P.</p> <p style="text-align: justify;">A Fővárosi Pedagógiai Filmgyár felvételeit tartalmazó diatekercsek a gyár laboratóriumában készültek és csinos papírdobozokban kerültek az iskolákba, a korra nem jellemző drága biztonsági filmre kopírozva, bő terjedelemben, 80-190 kockában dolgozva fel az adott témát.</p> <p style="text-align: justify;">Az oktató összeállítások a Falu Urániájának tekercseihez hasonlóan 18 X 24 mm mozifilm képméretű felvételeket tartalmaztak. A szöveges infor-mációt, a látottakról szóló magyarázatot inzert kockák biztosították.</p>http://dia.osaarchivum.org/public/index.php/lightbox/js/filmstrips/002996/lib_css/index_popup.css?html=92010-08-16 11:18:47<p style="text-align: justify;"><img style="float: left;" title="gyujtemeny [gyujtemeny.jpg]" src="../public/pictures/000006" alt="gyujtemeny [gyujtemeny.jpg]" width="183" height="195" />A XX. század elejére a diavetítés kiszorul a vásári látványosságok köréből és az állókép az oktatás és a népnevelés egyik tudatos pedagógiai szemléltető eszközévé válik. Ez a korszak a diavetítés első ma már klasszikusnak tekinthető „virágkora”.</p> <p style="text-align: justify;">Mivel a század első éveiben csak a fekete-fehér fényképezés volt technikailag megoldott, ezért az igényesebb pedagógusoknak gondot okozott a képzőművészeti, esztétikai nevelésben a műalkotások, különösen a festészet értékeinek színes képekben történő bemutatása. A korbeli könyvnyomtatás már lehetővé tette színes művészeti reprodukciók beszerzését oktatási célokra. A megoldásnak a színes műmellékletek ún. olajnyomatok episzkópos vetítése mutatkozott. Ilyen irányú kísérleteiről számol be Schambach Gyula középiskolai tanár. Készüléke nem egyéb, mint a „csodakamra” néven ismert vetítőkészülék javított kiadása. Az általa papyroskopnak nevezett készüléken fotográfia, metszet, színes műnyomat nyitott könyv, rajz, képeslevelezőlap volt bemutatható. A készülék tárgyasztalára tett szemlélendő dokumentum erős gázvilágítást kapott, akkorát, hogy minden „fény-apsorptio” mellett is a képről visszavert sugarak a lencsén áthatolva a vetítőernyő 140x200 cm.-es rajzában elég erős képet adjanak. A közönség a vetített képet áttetsző ernyőn keresztül szemlélte, így olyan fényerősségű képet kapott mint a hagyományos diavetítésnél. Cikkében úgy gondolja a szerző, hogy a készülék leírása, méretei, költsége nem tartozik a rövid beszámoló keretébe, hanem: „E helyett alkalmasabbnak tartanám az egészet működés közben mutatni be. És e célból ezúttal kérem az érdeklődő kartárs Urakat, szíveskedjenek f. hó 20-án du. fél hatkor a II. ker. gymnasium (Ferencz József Nevelő Intézet) dísztermében tervezett bemutató előadásomra elfáradni. Itt készséggel számolok be eddigi kísérletem eredményeiről, és bizton remélem, hogy a készülék tökéletesítéséhez impulzus kapok. „ Mindez 1902-ben történt, ahogy erről az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny 35. évfolyamának 21. számából értesülhettünk. A bemutató eredményességéről nem tudunk semmit, de láthatjuk: Schambach cikkében felvetette azt a kérdést, hogy megéri-e a fáradságot az ilyen munka, amit a tanulók esztétikai nevelésére fordítunk. Szerinte a műalkotás – jelen esetben a festmény – veszít hatásából, ha fekete-fehér képen és nem színesben mutatjuk be azokat.</p>http://dia.osaarchivum.org/public/index.php/lightbox/js/filmstrips/002996/lib_css/index_popup.css?html=82010-08-16 11:14:28<p style="text-align: justify;"><strong><img style="float: left;" title="testkep [gyujtemeny.jpg]" src="../public/pictures/000005" alt="testkep [gyujtemeny.jpg]" width="109" height="116" /> A műfaj kialakulása és előzményei</strong></p> <p style="text-align: justify;"><strong> </strong></p> <p style="text-align: justify;">A diakép a XVII-XVIII. századtól a szemléltetésnek, oktatásnak sajátos keveréke volt. Ma már tárgyi bizonyítékaink jelentős számban nincsenek, de bizonyos utalásokból következtethetünk arra, hogy a középkorban ismeretes volt egyes események, történetek képekben, képsorozatokban történő ábrázolása, élőszóval kísért szöveggel kiegészített bemutatása. A vásárok forgatagában gyakorta találkozhattunk a képmutogatóval, aki vászonra festett képek sorozatával szórakoztatta a bámészkodó sokadalmat, a romantikus történeteket prózai vagy verses szöveggel kísérve.</p> <p style="text-align: justify;">Arany János a Toldi szerelme IX. énekében a kobzos dalnok mondja el, látott egy ponyvára festett, képekben elbeszélt éneket, mely az itáliai Cola nevű vitéz hősi tetteit mutatta be. Lehet, hogy Arany korabeli forrásokból vette, vagy maga is látott egy Toldiról szóló képes mutatványt. Esetleg egy középkori képes história alapján merítette Ilosvai Selymes Péter is széphistóriáját. Tény, hogy Arany 1877-ben írt egy „A képmutogató” című balladát, ahol már a maga korában is avíttnak számító témát dolgozott fel: a grófkisasszony és a szegény diák szerelméről, mindezt a műfaj a képsorozat törvényeinek megfelelően tíz epizódban elmesélve, a képmutogató szájába adva a cselekmény kommentálását és a ballada szabályai szerint érzékeltetve a néző-hallgatók reakcióit. Feltételezhetjük, hogy debreceni diákévei alatt láthatott oszlopokra tűzött képsorozatot.</p> <p style="text-align: justify;">Petőfi Sándor ugyancsak ismerhette a vásári mutatványnak azt a formáját, mivel Karaffáról szóló drámatöredékében felléptet egy képmutogatót, ki vászonra festett képsorozatban verses kísérőszöveggel idézi fel a Wesselényi-féle összesküvés történetét.</p> <p style="text-align: justify;">A XVIII-XIX. században az optikára épülő újfajta látványosságok lassan kiszorították a képmutogatót. A festett vásznak helyét a „világ panoráma” foglalja el, melyet Kiss Lajos részletesen leír a „Vásárhelyi híres vásárok” című művében. A panorámás bódéban 15 cm. átmérőjű kerek nagyítóüvegen keresztül képek voltak láthatók, melyek nevezetes városokat, nevezetes eseményeket, gyilkosságokat és kivégzéseket mutattak be. A szerző által felsorolt témák között szerepel a boszniai okkupáció, Napóleon sanyarú száműzetése, a spanyol inkvizíció kegyetlenkedése, a messinai földrengés, a füstölgő Vezúv és más hasonló érdekes, borzongató események, naturálisan megrajzolva, élénken kiszínezve. A vásári látványosságok köre és tematikája évről-évre más aktuális képekkel bővült. A készülék egy példánya – vagy ahhoz hasonló szerkezet – a sárospataki Református Kollégium iskolatörténeti múzeumában is látható, de az ideális tájban pásztorjáték szereplőit ábrázolja.</p> <p style="text-align: justify;">A XIX. század nyolcvanas éveiben a világ panorámát a sztereóképek szemlélése váltja fel. A sztereoszkópon látható térhatású képek ugyancsak érdekes, izgalmas eseményeket ábrázolnak. Újdonságként megjelenik a képeket kísérő rövid felírat Ilyen feliratos nézőkéje lehetett Andersennek, a nagy dán meseírónak, amint azt az „Egy költő bazárja” című munkájában olvashatjuk. Ennek nagyítóüvegén keresztül városok képeiben, utcáiban, templomaiban gyönyörködhettek a gyerekek. A kis készülék a dianéző őse lehetett. Andersen más írásaiból kitetszik, hogy ismerte a laterna magicát is.</p> <p style="text-align: justify;">Jules Verne magyar tárgyú regényében, a „Várkastély a Kárpátokban” szerepel a ködfátyolkép-vetítés. Az ódon kastély pazar luxussal berendezett termében átlátszó fátyolra vetített énekesnő alakjában, kinek hangját fonográf szolgáltatta, és ezért a hős kedvesét élőnek véli látni.</p> <p style="text-align: justify;">Végezetül álljon itt két példa a diavetítés művészeti ábrázolásai közül a filmművészet jeles alkotóitól: Fellini RÓMA című mozidarabjában a történelmi képek közé keveredett pornófotó lazítja fel egy iskolai óra rendjét. Bergman „Fanni és Alexanderjében” a karácsonyi ajándékba kapott laterna magicát a gyerekek lefektetés után titokban próbálják ki, az éji búcsúcsókra belépő anyának a pár percig tartó vetítésről csak a petróleumszag árulkodik.</p>http://dia.osaarchivum.org/public/index.php/lightbox/js/filmstrips/002996/lib_css/index_popup.css?html=62010-08-16 10:43:23<p><strong> </strong></p> <p><strong> </strong><img style="float: left;" title="gyujtemeny [gyujtemeny.jpg]" src="../public/pictures/000006" alt="gyujtemeny [gyujtemeny.jpg]" width="183" height="195" />A vetítés, a falon megjelenő árnyképek szemlélése nem új találmány, a kínaiak, és a keleti népek már évezredekkel ezelőtt szórakoztatták egymást árnyjátékokkal, árnyakat vetítő tárgyakkal.</p> <p>A legelső európai optikai megfigyeléseket, melyek már a vetített képet előlegezte meg Roger Bacon (1210-1293) végezte el egy tükörrel, mikor kísérletként árnyékot vetített szobája falára. Felfedezését 1263-ban megjelent Perspectivica című könyvében publikálta. A vetítés alapja a fénysugarak egyenes vonalú terjedése, ennek képformáló hatását Leonardo da Vinci (1452-1519) alkalmazta sötétkamrájánál, a camera obsuránál. A camera obscura a külső fényhatás befogadására szolgáló eszköz és inkább a fényképezőgép ősének tekinthető.</p> <p>A sötétkamra-jelenséget nyaranta elsötétített szobák lehúzott redőnyein keresztül beszűrődő fényeknél mindenki tapasztalhatja. A sötétkamra belső falára vetített kép fényerejét és rajzát Giacomo Della Porta (1541-1615) azzal fokozta, hogy először helyezett gyűjtőlencsét a camera obscura nyílásába.</p> <p>Athanasius Kircher (1601-1680) jezsuita páter, fizikus és csillagász készítette az első diavetítőt midőn fényforrást helyezett el a sötétkamrában, megteremtve ezzel az első laterna magicát a „bűvös lámpát”. Felfedezését 1646-ban megjelent „Ars magna lucis umbrae” azaz a „ Fény és árnyék csodái” című fizikai-optikai munkájában írta le, bemutatva sok furcsaság között a vetítőgép szerkezetének képét is. Más tudósok is készítettek vetítőkészülékeket, többek között a holland Christian Huygens (1595-1629), a dán Thomas Walgenstein (1560), az angol Robert Hooke (1635-1703). Tény, hogy ebben a korszakban Európa egyetemein, ahol fizikát tanítottak, az új eszközt sikerrel alkalmazták. A vetítőgép és a vetítőlámpa hosszú technikai fejlődés eredménye lehet – és a XVII. században számos szakkönyv tárgyalja a laterna magica készítésének titkát. Ugyanebben az időben jelent meg a nyomatvetítő, másképpen episzkóp, mely átlátszatlan képek, rajzok bemutatására szolgál. Ismertetése Leonard Euler (1707-1783) nevéhez fűződik, aki 1750-ben mutatja be a készüléket. Hogy milyen jelentős technikai találmánynak értékelték a kortársak és mennyien forgolódtak a vetítőgép feltalálása körül mutatja, Johann Krünitz 1780-ban megjelent Encykloedia című munkája, melyben 50 oldalon keresztül tárgyalja a laterna magica feltalálóit.</p> <p>Magyarországra az első, máig is épségben meglévő laterna magica a Rákóczi-szabadságharc idején került a sárospataki református kollégiumba. A készüléket Simándi István (1675-1710) professzor hozta Hollandiából, más fizikai eszközökkel együtt 1704-ben. Az első hazai vetítések egyikén a nagyságos fejedelem is megjelent. Az oktatási célokat szolgáló vetítőhöz tartozó színes üveglemez festmények legtöbbször bibliai történeteket meséltek el. A fennmaradt egykorú diaképek jelentős csoportja az ókori világ hét csodáját mutatta be. Az ábrázolások ikonográfiai szabályait meghatározták Kircher már említett könyvének hatásos barokk ábrái. Vetíthető képek festésével manufaktúrákban kismesterek egész sora foglalkozott, de jogosan tételezzük fel, hogy gyakran a tanárok vagy a diákok készítettek sajátmagúk számára szemléltetőanyagokat.</p> <p>Nagy lendületet adott a diavetítés fejlődésének a XIX. század közepén a fényképezés feltalálása (Nicepe és Daguerre találmánya 1838.), majd a század második felében a villamos világítás és az izzólámpa felfedezése (Edison). Ezzel párhuzamosan fejlődött az optikai eszközök készítése. Az első jól korrigált, azaz gömbi eltérés mentes és nagy fényerejű objektív típust, amelyet ma is használunk, hazánkfia Petzval József ( 1807-1891) alkotta meg 1841-ben. A XIX. és a XX. század fordulóján már egyre nagyobb szerepet játszottak a sorozatban gyártott, iparilag előállított készülékek. A diavetítés és a mikrofilmtechnika érdekes alkalmazásáról ír a francia Patrice Dagron (1812-1900) fényképész és feltaláló, 1871-ben megjelent „Poste per pigeon voyagenis” vagyis „Galambposta” című könyvében. Művében leírja, hogy az 1870-es francia-porosz háború idején a körülzárt Párizsból léghajón megszökve, postagalambokkal küldte az újságok híreit. Tizennyolc erősen kicsinyített felvételt tartalmazó kollódiumos réteget választott le az üveglapról. A lehúzott hártyákat összesodorva tette a madarak szárnyai alá. 1870. december és 1871. január hónapok között 115000 hírt, újságcikket tudott így továbbítani. A mikrofelvételeket megérkezésük után szétsodorva üveglemezek közé fogva vetítővel olvasták és másolták a párizsiak. A londoni Royal Photographic Societyben felolvasást is tartott róla. A mikro-sürgönyök megszerzéséért angol és francia múzeumok versengtek, de a város megszállását csak kevés élte túl.</p> <p>A hazai oktatási célokat szolgáló laterna magicák, ún. bűvös lámpák, fátyolképvetítő készülékek zömét a Calderoni István alapította tanszer és optikai eszközöket gyártó Calderoni Mű-és Tanszervállalati Részvénytársaság készítette. Az egykori kereskedelmi árjegyzékek részletesen leírják a beszerezhető vetítők minőségi jellemzőit. Ezekből megtudhatjuk, hogy a készülékek egy része petróleumvilágítással működött, külső burka orosz bádogból készült, sárgaréz foglalatú objektívtubussal rendelkezett, valamint mindegyik vetítőhöz tartozott 12 kézzel festett üvegkép, melyek külön is megvásárolhatók voltak. Wanaus József Fényképészeti készülékek és Eszközök Gyárában már az Ún. Nernst féle izzóval készültek a gépek, tehát megjelent a villanyvilágítással is használható diavetítő.</p> <p>A kézi festésű diaképek átmérője 45, 50, 60, 80 mm volt, a fotó eljárással készült lemezek 8.5 x 8.5; 8.5 x 10; 9 x 12; 4.5x10.7; 6x13 cm. -es nagyságban kerültek forgalomba. A lemezeket az esetleges törésektől, sérülésektől a külső élükre ragasztott papír-és vászonszegélyekkel védték, vagy fakeretbe helyezték. A tárolás a méretüknek megfelelő 50, 100 rekeszes, fából készült és a szállítás megkönnyítésére fogantyúval ellátott dobozokban történt. A diavetítésben a forradalmi változást az 1930-as évek hozták meg. Ekkor kezdték sorozatban gyártani az első kisfilmes fényképezőgépeket. Az ősi Leicát 1914-ben alkotta meg Oscar Barmack, ez már cellulóz filmmel működött a mozifilmtechnikából átvett 35 mm széles, két oldalán perforált szalagra, melynek szabadalmaztatója Edison volt.</p> <p>A két világháború közötti időben az optikai cégek egymással versengve gyártották különféle típusú és igényeket kielégítő fényképezőgépeket, vetítő-berendezéseket. A legismertebb márkákat a Zeiss, Pathé, Kodak képviselték. Az üveges diaképek legelfogadottabb mérete 8.5 x 8.5 cm. volt és lényegében a II. világháború utáni néhány esztendeig még használatban maradt.</p> <p>A hazai kereskedelemben az 1940-es évek elején jelentek meg a sorozatban készült első tekercsfilm diavetítők 80-120 Pengő áron, a tekercsek (25-50 képpel) 4-6 pengőért már kaphatók voltak. Az 1950-es évek elején a film-diapozitívok végleg kiszorították az üveglemezeket. A filmképeket először üveglapok közé helyezve papírmaszkkal fogták össze, majd elterjedtek a fém- és műanyag, illetve üveglap kombinációjú kertek. Az idegenforgalmi céllal megjelenő sorozatok egy részét vékony papír vagy később műanyag üveg nélküli keretekben is árusították.</p> <p>A diafilmtekercsek eleinte kizárólag cellulóz-nitrátból készültek. Tűzveszélyessége miatt a fotókémiai ipar folyamatosan kísérletezett az ún. biztonsági filmek előállításával, így 1953-tól már a nem gyúlékony cellulóz-acetátra készültek a felvételek.</p> <p>A tekercses normál méretű diafilmek tömeges megjelenése elsősorban az otthoni olcsó mesefilm vetítést tette lehetővé. A MOM (Magyar Optikai Művek) 1951-ben új diavetítő-típust hozott forgalomba, amelyik petróleumlámpás és elektromos változatban egyaránt készült. A petróleumlámpás kivitelben gyártott eszköz a villanyvilágítással nem rendelkező településeken tette lehetővé a diavetítést. Használati utasítása azt is tartalmazta, hogy a készülék házilag hogyan alakítható át a mellékelt alkatrészek fölhasználásával elektromos berendezéssé. Ezt az új gépet csak tekercsfilm vetítésére lehetett használni. A MOM és a Gamma Művek régebbi Agfa, Kodak stb. gépekhez is gyártott filmadaptert.</p> <p>A lángmentes film bevezetése tette lehetővé az 1953-54-es évtől a Lemezárugyár dobtáras 12 V 35 W teljesítményű mesevetítőjének megjelenését. Ez a kis családi vetítőgép némi módosítással (trafó, dobtár, lámpaház) az 1980-as évek elejéig kereskedelmi forgalomban volt és jelentősen segítette a diafilmek széleskörű intézményi és házi elterjedését. /ábra/ A gép objektívjének felhasználásával dianéző is született. Az Ezermester c. újság rövid cikket adott közre: konzerves doboz és izzó segítségével miképp lehet a dianézőből vetítőt eszkábálni.</p> <p>A fejlődés irányát – a mesefilm vetítők kivételével – a vetítés kényelmességének megteremtése jellemzi. Századleji kísérletek után a kézi adagolású gépek mellett a 60-as években megjelennek a félautomata és automata távvezérléses, keretes diákat vetítő készülékek.</p> <p>A hazai ipar 1971-ben megtervezi az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság javaslata alapján a Brillamatic vetítőcsaládot. A készülék egyaránt alkalmas tekercses diák és egyes diaképek vetítésére is. Rotó változata biztosítja a szalagos filmek távirányítású vetítését. Ez a készülék nem bizonyul sikeresnek, és a használók tapasztalatai alapján fejlesztője az Argon Szövetkezet nem javít az eszköz konstrukcióján, hanem az egyszerűbb megoldást választva abbahagyja gyártását. A 60-as évek derekától először orsós, majd kazettás magnetofonokhoz különféle technikai megoldásokkal szinkronizátorok kerülnek forgalomba, lehetővé téve a diafilmek és sorozatok hangosítását, automatikus bemutatását.</p> <p>Az iskolai, könyvtári, közösségi és az egyéni használat céljára a diavetítő, magnetofon, szinkronizátor és vetítőernyő kombinációjából diamagnókat és teledia készülékeket alakítanak ki. Ezek a komplex berendezések viszonylag drágák, így hazánkban számottevően nem terjedtek el.</p> <p>Napjainkra a videó-készülékek elterjedése arra ösztönözte a Kindermann céget, hogy a televízió vagy monitor képernyőjén megjeleníthető diakép bemutatására alkalmas elektronikus készüléket hozzon létre. Ezzel kényelmessé vált a régebbi felvételek bemutatása és megoldható a képek videó kazettán történő rögzítése. Az eszköz hagyományos diavetítőként is üzemeltethető. Ugyanakkor még ez a diavideónak nevezett berendezés is egyféle diavetítő – mechanikája, használatának módja azonos az automata gépekével.</p> <p>A dia-és episzkópos képszemlélés egyik érdekes változata a térlátáson alapuló sztereó képek nézése, vetítése. Ezek a törekvések egyidősek a találmánnyal és párhuzamosan fejlődtek vele. Egyik népszerű változata az 1950-es évek elején elterjedt sztereótárcsa vagy más néven sztereókorong. Egy 45 mm sugarú kör kerülete mentén 7 pár 10,6x7,15 mm-es képet lehet megfelelő helyzetbe forgatva szemlélni. A legismertebb márkák View Master, Meoscop, stb. Magyarországon a 60-as évek derekán a Diafilmgyártó Vállalat kiadásban és a Fővárosi Finommechanikai Vállalat gyártmányaként jelennek meg ezek a képek. A hazai igényeket német és cseh importtal elégítették ki. Csak külföldi gyártmányú fényképezőgépek, dianézők és vetítők voltak kaphatók hozzá optikai üzleteinkben.</p> <p>A „laterna magica” korszaka napjainkra lezárult. Több mint 300 éve létezik a „csodalámpa” melynek átalakulása az elmúlt évtizedben átalakult. Ennek egyik első lépése az analóg képlemez megjelenése volt. Számítógéppel vezérelve, „vetítve” több 10 000 diakép információját nyújtja egyetlen 30 cm. átmérőjű korong. A fejlődés a CD-lemezek megjelenésével új multimédiás és Photo-CD formátummal kényelmes automata diavetítés valósítható meg.</p> <p>Jelen formájukban az elektronikus képrögzítők alkalmasak nagy képgyűjtemények bemutatására szövegben és látványban egyaránt. Használójuk tetszés szerint válogathatja, rendezheti, szerkesztheti az informácókat. Az eddig megjelent kiadványok tanúsítják, hogy a számítástechnika szolgáltatásai messze meghaladják a klasszikus diavetítés nyújtotta lehetőségeket. Ezt segíti a korszerű számítógépes prezentációs szoftver a Power Point elterjedése is. Az „előadás varázslóval” készült szemléltető előadások azonban nem diafilmek, de a program lehetővé teszi az eredeti képanyagok bemutatását.</p>http://dia.osaarchivum.org/public/index.php/lightbox/js/filmstrips/002996/lib_css/index_popup.css?html=52010-07-25 23:25:04<p><a href="http://www.diafilm.hu" target="_blank">Diafilmgyártó Kft.</a></p> <p><a href="http://www.laternamagica.fr" target="_blank">Laterna Magica Franciaország</a></p> <p><a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Diafilm" target="_blank">Diafilm Wikipédia</a></p> <p><a href="http://www.oszk.hu" target="_blank">Mikrofilmtár, Országos Széchényi Könyvtár</a></p> <p><a href="http://www2.girona.cat/ciutat_cultura_cinema" target="_blank">Museum of the Cinema - Tomàs Mallol Collection</a></p> <p><a href="http://www.luikerwaal.com/indexx_uk.htm" target="_blank">The miracle of the magic lantern</a></p> <p><a href="http://www.diarollfilme.de/" target="_blank">Diarollfilme DDR<br /></a></p> <p><a href="http://www.diafilmy.su" target="_blank">Szovjet diafilmek és magyar adaptáciok orosz nyelven</a></p> <p><a href="http://arch.rgdb.ru/xmlui/handle/123456789/27090/browse?type=title" target="_blank">Virtuális orosz diafilm kiállítás</a></p> <p><a href="http://diapozitivy.unas.cz" target="_blank">Cseh és szlovák idegenforgalmi diasorozatok</a></p> <p><a href="http://diafilm.pl/205/Stronaglowna" target="_blank">Lengyel diafilmek</a></p>http://dia.osaarchivum.org/public/index.php/lightbox/js/filmstrips/002996/lib_css/index_popup.css?html=12010-05-09 10:49:30<p style="text-align: justify;"><img style="float: left;" title="gyujtemeny [gyujtemeny.jpg]" src="../public/pictures/000006" alt="gyujtemeny [gyujtemeny.jpg]" width="183" height="195" /></p> <p style="text-align: justify;">A Diafilm-történeti Gyűjtemény az egyetlen hazai film-diapozitíveket őrző magán gyűjtemény, amely több mint 40 éves kutató és rendszerező munka eredményeit tükrözi. Rendelkezik az 1920-as évektől napjainkig megjelent oktató, ismeretterjesztő és szórakoztatási célokat szolgáló diafilmek és diasorozatok érdemi teljességével. A kollekció legrégebbi tekercsei a Falu Urániájának és a Budapest Székesfőváros Pedagógiai  Filmgyárának kiadványai közül valók. Jelentős részét képezi a múzeumnak a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium és a Népművelési Minisztérium Beszélő képek c. sorozata, amely az 1950-es évek diafilmkiadást reprezentálja. Szinte teljesnek mondható az Oktatásügyi Minisztérium Szemléltető Filmkirendeltsége, valamint az Iskolai Filmintézet kadásában megjelent tekercseki. Majdnem hiánytalan a Magyar Diafilmgyártó Vállalat mese és ismeretterjesztő szalagjaiból álló állományrész. A kiadványokat lehetőség szerint eredeti csomagolásában (kiszerelésében) őrizzük. A filmekhez tartozó szövegkönyvek, használati utasítások, korabeli kereskedelmi árjegyzékek, katalógusok, valamint a filmekhez tartozó hangfelvételek szintén megtalálhatók a diafilmgyűjteményben.</p> <p style="text-align: justify;">A filmeket és keretezett sorozatokat egy kisebb vetítőgép és diakészítési technikai eszközöket tartalmazó eszköztár teljesíti ki. Ez a gyűjteményrész tartalmazza a hazai kereskedelmi forgalomban régebben beszerezhető mese-diavetítők minden típusát, a hozzájuk tartozó műszaki dokumentációval, kezelési utasításokkal együtt. A témába vágó tájékozódást segíti az a gazdag nyomtatott katalógus-kollekció, mely az elmúlt évtizedekben működő diatárak, könyvtárak, és film és szemléltetőeszköz tárak egykori állományáról ad átfogó képet.<br /><br /><strong>Állományi adatok:</strong><br /> <br />Diafilm és diasorozat:  <strong>5423</strong><br />Hangosított dia: 148<br />Külföldi diafilm és diasorozat: 428<br />Szövegkönyvek: 1017<br />Aprónyomtatványok, plakátok, stb.: 352<br />Technikai eszközök:      184    <br /><strong>összesen: 7552<br /></strong></p>