A gyűjteményről
Történet és technikák
Diafilmek
Link gyűjtemény
Rólunk írták
Technikai eszközök

Diafilmek a könyvtárakban és más gyűjteményekben

gyujtemeny [gyujtemeny.jpg]E technikai-technológiai kitérő után nézzük meg, miként alakult a diasorozatok és diafilmek sorsa a közgyűjteményekben az 1950-es évek elejétől napjainkig.

A diafilmek hazai ipari előállításának megindulásával párhuzamosan a jelentős példányszámban gyártott diafilmek joggal kerültek a közművelődési könyvárak állományába. A diatárak kialakításához egy 1957-es miniszteri utasítás adott keretet. A munka gyakorlati megvalósításához az Országos Széchényi Könyvtár által kiadott „Útmutató a diafilmek kezeléséhez” c. kiadvány (1959) nyújtott segítséget. A 30 oldal terjedelmű módszertani segédlet részletesen foglakozott a gyarapítás, a tárolás, a feldolgozás – a filmekről történő tartalmi tájékoztatás – és a kölcsönzés kérdéseivel. A miniszteri utasítás szellemében a könyvtáraknak diagyűjteményeikkel a népművelési munkát kellett támogatniuk, ugyanakkor az egyéni könyvtárhasználói, tehát a dokumentummal kapcsolatos olvasói igényeket is ki kellett elégíteniük.

A diafilmeknek a népművelés gyakorlatában történő hasznosításához 1960-ban az akkori Népművelési Intézet Módszertani Osztálya is kiadott egy útmutatót. Ebben felsorolták azokat a rendezvénytípusokat, foglalkozási formákat, melyek keretében a dia-összeállításokat eredményesen lehetett használni. A módszertani kiadvány felhívta a kultúrmunkások figyelmét arra, hogy a filmeket a közművelődési könyvtárakból (megyei, városi, községi könyvtárak) lehet kölcsönözni. A népművelési, közművelődési tevékenységi formákhoz, szakkörökhöz, klub-foglalkozásokhoz, vetített-képes ismeretterjesztő előadásokhoz, stb. történő módszertani ajánlásokon túl az intézet egy központi diafilmtárat hozott létre, melynek töredékei még az 1980-as évek derekáig fellelhetők voltak.

A gyakorlati megvalósítás során a könyvtárak diaállományukat legtöbbször a gyermekrészlegekben, gyerekkönyvtárakban helyezték el. Megjegyzendő 1960-ban a családok birtokában már több mint 200.000 mesefilm vetítő készülék volt – és ez a szám jóval meghaladta az intézmények gépparkját.

A filmek gyermekkönyvárakban történt elhelyezése meghatározta, hogy a kis olvasók és a szülők a közművelődési intézmények lehetőségeit meghaladó mértékben kölcsönözték a kényes, sérülékeny szalagokat. A csekély kölcsönzési díj, és a rongálási kártérítés nem fedezte az új kópiák beszerzésének valamint az állagmegóvásnak költségeit. A gyűjtemények néhány év alatt annyira megkoptak, hogy anyaguk használhatatlanná vált.

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – mint az ország legnagyobb nyilvános könyvtári hálózata – a leginkább alkalmas arra, hogy bemutassuk a diafilmek kölcsönzésének ellentmondásait. A könyvtár e dokumentumtípus szolgáltatását 1958-ban kezdte meg. A hálózatban 1959-ben 22 helyen, tehát minden kerületben volt diafilm-kölcsönzés. Az induló állomány (központi állami támogatásként juttatott gyűjtemény) 10.547 tekercsből állott. Az állomány összetételében 64%-ot képviseltek az ismeretterjesztő kiadványok, a mese és játékfilm-adaptációk 36%-ot. Amíg az állománynak csak 36%-a volt mesefilm, addig a kölcsönzések 77%-a volt az ebbe a kategóriába tartozó összeállítás. A többséget kitevő ismeretterjesztő ismeretterjesztő anyag csak 23%-át képviselte a forgalomnak. A kiadványokra vetítve ez azt jelenti, hogy a mese- és ifjúsági filmek forgási sebessége 4,8% volt, az ismeretterjesztő műveké 0,7%. Így egy év folyamán a mesefilmek egy-egy példánya átlagosan csaknem ötször, az ismeretterjesztő szalagok nem egészen egyszer fordultak meg a használóknál.

 

A könyvtár hálózatában meglévő kópiaszám 1966-ban volt a legmagasabb 49.634 darab, 1979-re 48.044 tekercsre csökkent, és az állomány egy vizes lakótelepi pincében penészedő és többször elázott könyvek társaságában várta az enyészetet. A forgalom 1961-ben volt a legmagasabb 53.163 tekercs, az érdeklődés két év múlva 4.238 kikölcsönzött szalagra esett vissza. 1986-ban a fővárosi könyvtár hálózatában 27.711, az ország közművelődési könyvtáraiban 209.648 diafilm volt állományba véve.

A televízió megjelenése a 60-as évek elejére csökkentette a diafilmek népszerűségét. Ezzel párhuzamosan kiépült a megyei film-és szemléltetőeszköz tárak rendszere, melyek a mozgófilmek árnyékában foglalkoztak diakölcsönzéssel is. A filmtárak elsősorban a közművelődési intézmények, iskolák mozgófilmmel történő ellátását tekintették fő feladatuknak, diagyűjteményeiket a csekély anyagi bevétel miatt számottevően nem fejlesztették. Állományuk összetétele teljes mértékben azonos volt a könyvtárak kínálta választékkal.

Átmeneti visszaesés után az 1970-es évek közepétől a könyvtárak és az olvasók újra érdeklődni kezdtek a nem hagyományos, nem könyv típusú dokumentumok iránt. A hazai könyvtárügyben megszaporodtak azok a publikációk, melyek elsősorban a fejlett könyvtárüggyel rendelkező angolszász és skandináv államok tapasztalatairól számoltak be.

A Könyvtártudományi és Módszertani Központ, az Országos Széchényi Könyvtár már említett módszertani osztályának utódja, ezekben az években elindította azt a folyamatot elsősorban publikációk közlésével, továbbképzések szervezésével, hogy a könyvtárak a nem hagyományos dokumentumokat (diafilmeket, hanglemezeket, kazettákat) a könyvekkel egyenrangúan kezeljék. A megvalósítás gyakorlati útját egyengette az 1973-ban létrejött Országos Oktatástechnikai Központ Könyv-és Médiatára integrált gyűjteményével, valamint a városi és későbbiekben a megyei könyvtárak egy része azzal, hogy az új, időközben meghonosodott „médiatári” szemléletet fogadták el, és igyekeztek lehetőségeikhez mérten megvalósítani azokat. Az elképzelések elvi alapjait Sallai István (1911-1979) a magyar könyvtárügy nagy öregje fejtette ki a Könyvtáros 1977. évi 4. számában „A könyvtár, mint eszközközpont” című írásában. A cikk elsősorban az iskolai „forrásközpontok” szükségességéről szólt, de a felvázolt elképzelések alkalmazhatóak voltak a közművelődési könyvtárak mindennapi gyakorlatában.

A kezdeményező könyvtárak gyűjteményeikhez új típusú szolgáltatásokat alakítottak ki, csoportos foglakozásokat szervezek, klubokat működtettek stb. Tekercsdia és keretes dialemez sorozataikat a szokásosnál részletesebben, analitikusan feltárták, így a képekhez kötődő tartalmi információk beépülhettek a könyvtárak tájékoztató rendszereibe. Szinte mindegyik kezdeményező intézmény munkáját megismerhették az érdeklődők a Könyvtáros c. szaklapból.

Az OOK Könyv-és Médiatára 1980-ban elindította az Új Média című állománygyarapítási folyóiratát. A folyóirat kiadását az tette indokolttá, hogy a hanglemezek kivételével a többi hangos-képes ismerethordozónak nem létezett országos regisztráló és tájékoztató kiadványa.

Az első szám előszavából kitűnik az a cél, hogy amíg a nem hagyományos dokumentumok gyűjtésére és szolgáltatására nem születik kötelespéldány-rendelet, addig az Új Média kiadója, az OOK vállalja az audiovizuális dokumentumok összegyűjtését, közreadását, a hazai kereskedelmi forgalomban megjelenő diafilmek, diasorozatok, hangosított diaprogramok, mozgófilmek, videofelvételek lehetőleg teljességre törekvő gyűjtését is.

Fennállásának hét éve alatt 933 dia-kiadványt regisztrált a folyóirat. Ezekben az években már nem csak a Diafilmgyártó műhelyéből kerültek ki diafelvételek, hanem az időközben kiszélesedő gyártási kedvet tükrözi, hogy új cégek a FORTE Színes Labor, Fotó-optikai Ipari Szövetkezet, Idegenforgalmi Propaganda Vállalat, az Építésügy Tájékoztató Központ, a TIT Természettudományi Stúdió jelentkeztek a piacon.

Az Országos Oktatástechnikai Központ az 1990-es évek elejére elveszítette állami és a nemzetközi szervezetektől kapott anyagi támogatását, mint költségvetési intézmény fokozatosan hanyatlani kezdett. Először pedagógia kiadványai, majd a taneszközök fejlesztése terén kivívott monopóliumai szűntek meg. Végül felszámolásra került. Pedagógiai és médiatári gyűjteményét az Országos Pedagógiai Könyvtár- és Múzeum őrzi.

Az Országos Széchényi Könyvtár diafilm gyűjteménye

A Magyar Diafilmgyártó Vállalat 1957-től több-kevesebb rendszerességgel küldött köteles példányokat kiadványaiból az OSZK Mikrofilmtárának. Ezek eleinte kizárólag tekercses diafilmek voltak. A mikrofilmtár nem az eredeti csomagolásban (kördobozban) őrizte a szalagokat, hanem beérkezési sorrendben, téma szerinti csoportosításban, egymáshoz ragasztva 30 méteres mikrofilm-orsókra tekercselve tárolta azokat. Így csak mikrofilm-leolvasón lehetett a filmeket megtekinteni. Az 1980-as évek elejétől érkeznek az eredeti csomagolásban, (kiszerelésben), dobozokban keretezett diasorozatok is. Az utóbbi évtizedben már változatlan formában, mellékleteikkel együtt – szövegkönyv, hangfelvétel – tárolják a kiadványokat. A régebbi diafilm kísérő szövegeket tartalmazó hanglemezeket a könyvtár Zeneműtárában találhatjuk.

Az MDV. fennállásának több mint 40 éve alatt csaknem 6000 filmet készített, kiadványainak durván a fele jutott el a nemzeti könyvtárba.

A művelődési miniszter 17/1986-os kötelespéldány-rendelete értelmében a diafilmek a könyvekhez hasonlóan kötelezően megőrzendő, információhordozók lettek.

A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat budapesti szervezetének szemléltető-eszköztára

A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat a tudományok népszerűsítésével foglalkozó értelmiségi szervezet. Elődjének tekinthető az 1841-ben alapított Természettudományi Társulat, majd ennek jogutódja a Társadalom és Természettudományi Társulat, mely jelenlegi nevét 1958-ban vette fel.

Még TTIT korában, az 1950-es évek elején a szervezet megrendelésére több, nagy szériában előállított ismeretterjesztő szalagos diafilm készült. A kötött tematikájú és szövegű képsorozatok a 60-as évek elejére elégtelennek mutatkoztak a TIT előadások tartásánál és ezért megkezdték az egyedi diafelvételekből álló gyűjtemény kialakítását.

A 90-es évek elejére a szemléltetőtár 84.000 felvételt tartalmazó állományával az ország legnagyobb diakészletét tudhatta magáénak. A tár anyagának építését a társulat előadói végezték. A szervezet bízta meg őket egy-egy sorozat kép-és szöveganyagának összeállításával, elkészítésével. A TIT Természettudományi Stúdiójának minden diakiadványát is beszerezték.

A tár szolgáltatásainak részletes ismertetője 1978-ban jelent meg – ebben olvashatjuk Koncz Márta bevezető szavait: „...minden diapozitív... nyilvántartásához, föllelhetőségéhez és kölcsönzéséhez hasonló mennyiségű adat kell, mint egy könyvéhez, a munkát összesen ketten látják el (a tárban) míg egy hatvanezer kötetes könyvtárban legalább hatan dolgoznak. És van még egy súlyos tehertételünk: az, hogy a könyvtártudomány évszázados tudomány, amit főiskolán tanítanak, diatudomány azonban nincs; nincsenek meg a nyilvántartás, osztályozás, kölcsönzés kialakult törvényei, gyakorlatból következő szabályai; nemcsak nálunk, tudomásunk szerint egyenlőre sehol a világon...Ennek ellenére, a szemléltetőtár valóságos szellemi műhely ahol kitűnő szakemberek találkozhatnak, cserélhetik ki tapasztalataikat és bennünket is segítenek tanácsaikkal.”

A tájékoztató kiadvány szerzője akkor még meglévő valós hiányosságot említ, hiszen a nemzetközi szabványok és ajánlások az állóképek bibliográfiai leírásáról magyar nyelven nem voltak hozzáférhetőek. A feldolgozási, feltárási segédletek először 1981-ben jelentek meg az Országos Széchényi Könyvtár gondozásában. Ugyanakkor naivitás a témában önálló diatudományról beszélni, hiszen a könyvtár feladata évszázadok óta az ismereteket rögzítő dokumentumok gyűjtése, rendszerezése, feltárása és szétsugárzása volt. Míg korábban elsősorban a papír szolgált leginkább az ismeretek rögzítésére, ma már szinte mindenki előtt világos, hogy a dokumentumok egyre szélesedő skálája (dia, film, videó, hangfelvétel, számítógépes adattárolás) hordozza a mindennapi élethez szükséges információhordozókat. Ezek befogadója, integrálója a könyvtár, de napjainkra kiválni látszik belőle a számítógépes digitális információkat őrző és szolgáltató új nemzeti intézmény. A patinás ismeretterjesztő szervezet diakép gyűjteménye 2009-ben az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum állományába került.

1956
Műalkotások VI. osztály
Építészet, Iskolai, oktató, Képzőművészet, Művészet
1961
Csillebérc
Földrajz, Ismeretterjesztő, Úttörőtörténet
1994
Pál apostol utazása Rómába
Mese
1954
Latin - Amerika
Földrajz, Ismeretterjesztő