Az üveg diapozitívok használatától szórványos kísérleteket nem számítva a szalagos diafilmek tömeges gyártásáig csaknem 5o év telt el. A nagy sorozatban megjelenő kópiákat a Magyar Fotó Állami Vállalat Dia-osztálya készítette 1948-tól, elsősorban az akkoriban szép eredményeket felmutató szabadművelődés vetítettképes előadásinak illusztrálására. 1951-ig 102 féle, 1952-53-ban 162 új film készült összesen 50 000 példányban. A megjelent kiadványok közül 4 cím volt színes. A korabeli népművelési munka segítésére készült kiadványokat először a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium szakosztálya, majd a Népművelési Minisztérium ugyanezzel a feladattal megbízott munkatársai szerkesztették, bevonva a téma korabeli szakértőit. A Népművelési Minisztérium 1954 őszén a Magyar Fotó Dia-osztályát megszüntette, és jogutódjaként megalapította a Magyar Diafilmgyártó Vállaltot. ( A Magyar Fotó 1956-tól a Magyar Távirati Iroda önálló szervezeti egysége lett.) Eredetileg azzal a céllal hozták létre az új gyártót, hogy elsősorban a Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megrendelésére ismeretterjesztő előadásaihoz, a községi, városi népművelési munkához, a politikai és tömegszervezeti agitációhoz valamint a közoktatás számára nagy sorozatban készítsen diafilmeket. Ezzel a tevékenységgel párhuzamosan – a lángmentes filmnyersanyag bevezetésével (1953) – megkezdődött a mesediafilmek nagyarányú gyártása.
A fokozatosan kialakuló új műfaj, a televízió megjelenése előtt a házi mozi szinte kizárólagos formája volt.
Mielőtt megismerkednénk a dokumentumtípus műfajának sajátosságaival, annak időközbeni változásaival, kísérjük figyelemmel a kiskereskedelmi forgalomban megjelent diafilmek kiadásnak alakulását. Ennek alapját képezheti a kereskedelmi árjegyzékek sora:
A táblázat a kereskedelmi forgalomban beszerezhető diafilmekről az MDV árjegyzékei alapján
Mesediafilmek Ismeretterjesztő diafilmek Összesen
ff. sz. együtt ff. sz. együtt
1952-53 27 4 31 131 - 131 162
1958 69 136 205 160 34 194 399
1966 83 181 268 205 52 257 525
1967/a 93 195 288 243 91 334 622
1967/b 101 217 318 243 85 328 646
1968 101 305 406 304 99 403 809
1969 102 222 342 248 140 388 730
1971 102 225 327 242 112 254 681
1972 102 204 342 246 160 406 748
(1973) 102 238 340 185 169 354 694
(1974) 102 238 340 246 164 380 720
(1975) 74 210 284 156 156 312 596
(1976) 74 226 300 156 175 328 628
(1977) 74 233 307 149 189 338 645
(1978) - 205 205 116 174 290 492
(1979) - - 192 108 193 301 493
(1980) - - 204 99 187 271 479
(1981) - - 218 84 166 250 468
(1983) - - 274 71 190 261 464
(1985) - - 311 111 275 368 679
(1986) - - 328 41 156 297 625
(1987) - - 312 45 169 314 626
(1988-89) - - 332 39 245 284 616
A táblázat adatait összefoglalva leolvashatjuk, hogy a legtöbb cím 1968-ban volt beszerezhető a Diafilm Mintaboltban 809 féle. A legkevesebb természetesen 1952-53-ban az indulás éveiben. A mesediafilmek választéka némiképp meghaladja az ismeretterjesztő kiadványok számát. Kivétel csupán az 1972-es év.
1952-53-ban színes kivitelben még ismeretterjesztő összeállítást nem gyártottak. 1958-ra 34 az e műfajba tartozó film. 1976-tól a színes ismeretterjesztő kiadványok száma meghaladja a fekete-fehér tekercsek számát. Az utóbbiakból 1986-ra már csak 41 cím maradt. Az 1975-ös évtől a többrészes, normál képkockás filmek egy szalagon, tehát részenként nem külön csomagolásban kerülnek forgalomba. 1978-tól a vállalat megszünteti az eredetileg színes grafikák alapján kiadott fekete-fehér változatokat, melyek megjelentetésének elsősorban anyagi okai voltak az 1950-es években, mivel a fekete-fehér nyersanyag harmadába került mint a színes és elsősorban a filmek falusi terjesztését szolgálta. 1967-től jelennek meg kereskedelmi forgalomban az ismeretközlő kiadványok leica, keretezhető és igényesebb vetítő-berendezéseken bemutatható formái. Tíz év múlva minden ismeretterjesztő összeállítás leica méretben is kiadásra került.
Természetesen ezek a változások, a gazdasági megfontolásokon túl, elsősorban a film- és fotókémiai ipar fejlődését tükrözik, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a színnek, mint esztétikai tényezőnek, és mint információhordozónak a szerepét.